A legfontosabb lépés

Fontos hírt közöltek szeptember közepén: év végére elkészül az az értékelési rendszer, amely lehetővé teszi az intézmények és a dolgozók minőségi és teljesítményértékelését egységes szempontok szerint – hangzott el a Medical Online beszámolója szerint a NEVES Egyesület által, a betegbiztonság világnapja alkalmából szervezett konferencián.

A beszámolók szerint a transzparencia és a minőségbiztosítás iránt elkötelezett csapat állt fel az Országos Kórházi Főigazgatóságon. Bizonyítékokon alapuló ajánlásokat vesznek figyelembe, amelyben a betegbiztonságnak markánsan meg kell jelennie.

Az államtitkárság a betegelégedettséget egységes módszertannal tervezi mérni, egyúttal kiemelték, hogy ehhez azonban az adatok, minőségi indikátorok fogalmát érthetően kell kommunikálni a páciensek részére is. 

A minőségi és teljesítményértékelés kapcsán kiemelték, hogy bár az összehasonlíthatóság fontos szempont lesz, de az intézmények között figyelembe kell venni a különbözőségeket méret, funkció és progresszivitás szerint. Az év végéig elkészülő értékelési rendszert elsőként pilotok keretében tesztelik majd.

A jelenlegi elképzelések szerint az egyéni értékelést a munkahelyi vezető, a szakmai indikátorok és a betegelégedettségi mutatók határozzák majd meg, így ez objektív és szubjektív elemeket egyaránt tartalmaz majd annak érdekében, hogy mind a teljesítmény, mind az ellátás minősége javuljon.

Véleményem szerint az elhangzottak egy nagyon előremutató szemléletet tükröznek, bár tudom, hogy a magyar orvostársadalom többsége gyanakvással és szkepticizmussal fogadja ezeket a híreket. Persze a részletekben bújik meg az ördög, és véleményem szerint a transzparencia foka, a minél kevesebb szubjektív elemre való támaszkodás, az érdemi javító visszacsatolások a rendszer szereplőihez, illetve a folyamatos fejlesztés és ellenőrzés lesznek a legkritikusabb elemei ennek a programnak. 

Szakmai regiszterek

A jól működő szakmai regiszterek fontos elemei a teljesítményértékelésnek.  Hogy a regiszterek adatai eljussanak az egyénekhez (orvosokhoz), a fejlettebb rendszereknél érdekeltté tették a résztvevőket, és a felügyeleti szervekkel is együttműködnek: a szakképzéshez, az éves szakmai felülvizsgálathoz és az 5évenkénti revalidáláshoz elengedhetetlen a hivatalos szakmai regiszterben található adatok bemutatása, a személyes reflexió ezekre. Egyes fejlett európai országokban az ottani Orvosi Kamara feladatainak, hivatásának legfontosabb részét képezi az orvosok éves szakmai felülvizsgálata, illetve az 5 évenkénti revalidálás, annak elbírálása. Magyarországon a MOK-nak ezt a jogosítványt meg kellene kapnia ahhoz, hogy érdemben tudja felügyelni az orvosok szakmai standardjait, elősegítve a minőségjavulást és a betegbiztonság fejlődését.

Mit mérjünk? 

Kimondhatjuk, hogy a klinikai eredmények önmagukban nem elegendők, hanem a funkcionális státusz és az életminőség változását is mérnünk kell. Ehhez viszont meg kell kérdeznünk magukat a betegeket, hogy vajon jobbak vagy rosszabbak azok a dolgok, amelyek az életminőségüket a leginkább befolyásolják egy adott egészségügyi ellátás után. Erre a nemzetközileg használt, standardizált Patient Reported Outcome Measures (PROMs) és a Patient Reported Experience Measures (PREMs) kérdőívek bizonyítottan jól használhatók.

Valós transzparencia

Az eredmények a szakmailag felügyelt, validált tartalmukkal együtt publikusak kell, hogy legyenek. Rengeteg nagyon jó külföldi gyakorlat található már erre. Transzparencia kell az egészségügyben – nem csak adatok vagy elemző riportok kreálása vagy eredmények közlése weblapokon. (Rossz példa a kórházi fertőzések jelenlegi éves jelentése Magyarországon.)  Helyesen az arra szolgál, hogy valóban megértsük a költségeket, a minőséget, a kockázatokat és következményeket olyan módon, hogy az egészségügyi szervezetek jobban tudják értékelni az eredményeiket, és gyorsabban tudjanak hatásosan cselekedni. 

A betegek számára az egészségügy átláthatósága azt jelenti, hogy megfelelő információval rendelkeznek a megfelelő időben és a megfelelő formában ahhoz, hogy értékalapú egészségügyi döntéshozatalt hajtsanak végre, például kórházat, osztályt, orvost tudjanak választani. 

Az eltérésektől nem kell félni!

Ha mérjük a munkánk, erőfeszítéseink eredményeit, és abban nagy eltéréseket, variációkat találunk, akkor azt valami rossznak vagy valami jónak is tekinthetjük.

Alapvetően két megközelítésre van szükségünk az egészségügyi rendszerek fejlesztésében. Az egészségügyben eddig hagyományosan elterjedt az a megközelítés, hogy felülről, dogmatikusan teszünk erőfeszítéseket, hogy javítsuk egészségügyi rendszerünket. Ezt a továbbiakban sem lehet teljesen nélkülözni, de a modern világban látható trend, amely az egészségügyi értékhez és a releváns adatokhoz való hozzáférés növelését tűzte ki célul, azt jelenti, hogy egy olyan fordulóponton vagyunk, ahol készen állhatunk egy másfajta, akár darwini megközelítésnek is nevezhető útra. Darwin a „legmegfelelőbbek fennmaradásáról” beszél. A standardizált eredmények mérése lehetővé teszi számunkra, hogy azonosítsuk, melyik klinikai csapat vagy egészségügyi rendszer a legalkalmasabb, és tanuljunk tőlük. A betegeknek számára fontos eredményekkel kapcsolatos adatok mérésével és átláthatóságával megállapíthatjuk a kritikus fontosságú kiválasztási elvet annak érdekében, hogy biztosítsuk a fenntartható egészségügyi ellátórendszerek kialakulását, amelyek népességünk javát szolgálnák.

Zárás

Az egészségügy értékét a jobb egészségügyi eredmények elérése hozza létre ugyanolyan vagy alacsonyabb költségek mellett. Ennek ellenére jelenleg az egészségügyi szolgáltatókat általában kifizetik az elvégzett tevékenységekért – függetlenül attól, hogy ezek a tevékenységek értéket képviselnek-e a betegek számára. Ennek megváltoztatására szerkezetátalakítás szükséges. A mennyiség alapú (volume-based) helyett az értékalapú (value-based) egészségügy felé kell elmozdulnunk. 

Az egészségügy alapvető célja, hogy a betegek számára értéknövekedést teremtsen. Az értékalapú egészségügy megteremtéséhez Magyarországon egy radikális szemléletváltás szükséges. 

A fenti hír alapjában ezt a szemléletváltozást mutatja. Biztosan sok munka és folyamatos elemzés és javítás lesz majd szükséges, hogy optimálisan, igazságosan, pozitív ösztönzőkkel fenntarthatóan működjön, de az, hogy ez elkezdődött, az mindenképpen egy hatalmas lépés a jövő egészségügye felé.