2026-01-09 11:07:00 FORRÁS: Orvosok Lapja, Fotó: fotos.pk, Unsplash
Szerző: Dr. Kőnig Róbert gyermeksebész, gyermektraumatológus adjunktus
Orvosok lapja - KonzíliumAz orvosok testi-lelki egészsége nem kizárólag magánügy, hanem a betegbiztonság egyik fontos pillére is. Mindennapos probléma az egészségügyi szakemberek között is a túlsúly, a krónikus stressz, az alváshiány és a kiégés, miközben a segítségkérést még mindig nagyon erős stigma övezi. Érdemes tanulmányozni a nemzetközi jó gyakorlatokat, megvizsgálni az intézményi és egyéni felelősséget is. Ha komolyan vesszük a betegbiztonságot, akkor az orvosok jóllétét prioritásként kell kezelnünk.
Hivatásunk egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben pácienseink egészségéről gondoskodunk, a sajátunkról gyakran mintha megfeledkeznénk. A World Medical Association (Orvosi Világszövetség) friss állásfoglalása szerint az orvosok mentális egészsége a minőségi ellátás és a betegbiztonság előfeltétele; enélkül hosszú távon sem a hibák megelőzése, sem az empatikus betegkommunikáció nem lehetséges.[1]
Hogy vagyunk?
A hazai adatok – bár nagyságrendileg nem ütnek el a nemzetközi trendektől[2][3] – kedvezőtlenek. Az Orvosi Hetilapban megjelent, háziorvosaink egészségi állapotát vizsgáló tanulmány 569 válaszadó visszajelzéseiből arra jutott, hogy a kollégák több mint fele túlsúlyos vagy elhízott, minden ötödik orvosról elmondható, hogy nem végez rendszeres testmozgást, és jelentős arányban látunk depressziós tüneteket, alvászavart, illetve kimerültséget is. A felmérésben az enyhe vagy közepes depressziós tünetek aránya összességében közel egyharmad volt, a kiégés klasszikus dimenzióiban pedig a válaszadók 20–40%-a érintett. Láthatjuk, hogy a magyar háziorvosok egészségi állapota sajnos nem kedvezőbb, mint a lakosságé, miközben a hivatásuk, a gyógyítás mellett az egészség megőrzése lenne.[4] Fontos megjegyezni, hogy a probléma egyáltalán nem szakmaspecifikus.[5]
Az egészségügyi szakemberek körében is mindennaposak a különböző kedvezőtlen életmódtényezők (a táplálkozási hibák, a krónikus stressz, a mozgás- és az alváshiány), illetve azok ismert következményei is: leggyakrabban az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek és a 2-es típusú diabétesz.[6] A frontvonalban dolgozók fizikai és mentális állapota tehát sokszor rosszabb, mint azoké, akikért nap mint nap dolgoznak. Ez olyan jelentős kockázati tényező, amellyel foglalkozni kell, de a segítségkérés útjában ma is erős gát a stigmatizáció, vagy akár a működési engedély elvesztésétől való félelem. Vannak, akik csak akkor kérnek segítséget, amikor már a mindennapi feladataik ellátása során is komoly nehézségekkel küzdenek, ilyenkor viszont a betegellátás biztonsága szintén veszélybe kerülhet.
Van azonban üdítő kivétel: például a francia orvosok számoltak be a legnagyobb arányban (88 százalék) arról, hogy saját egészségük és jóllétük „prioritás” vagy „fontos” számukra, illetve arról (64 százalék), hogy sem depressziósnak, sem kiégettnek nem érzik magukat.[7]
A gyógyulás útján
Az American Nurses Association ápolók körében indította el Healthy Nurse, Healthy Nation™ nevű programját,[8] mely jól példázza, miként működhet hatékonyan egy országos egészségfejlesztő kezdeményezés. Az általuk létrehozott platform egyszerre kínál digitális önértékelési lehetőséget, edukációs tartalmakat, közösségi kihívásokat és folyamatos visszajelzést olyan területeken, mint a fizikai aktivitás, a megfelelő alvás, a táplálkozás, a mentális egészség és az ellátók biztonsága. A program üzenete egyszerű: csak olyan szakember tud a betegek egészségéért hitelesen dolgozni, akinek a saját egészsége kiemelten fontos.
Hasonló üzenetet közvetít a Torontói Egyetem Mental Health and Resilience for Healthcare Workers című, egészségügyi dolgozóknak szóló online kurzusa.[9] Hét modulon keresztül segít megérteni a tartós stressz, a trauma és a kiégés mechanizmusait, továbbá konkrét eszközöket kínál a reziliencia fejlesztésére, a stresszkezelésre és az önreflexióra. A kurzus készítői ugyanakkor fontosnak tartják hangsúlyozni: a reziliencia nem azt jelenti, hogy mindent elviselünk, hanem azt, hogy időben felismerjük a terhelhetőségünk határait, és amikor szükséges, segítséget kérünk.
Teendők intézményi szinten
Fontos azonban kiemelni: sem egy online kurzus, sem egy jól felépített kampány nem képes önmagában megoldani a strukturális problémákat. Az orvosok és egészségügyi szakemberek jólléte akkor javulhat érdemben, ha az egyéni felelősséget kiegészíti az intézményi és rendszerszintű felelősségvállalás. Intézményi szinten idetartozik a minél humánusabb munkarend megtervezése, a lelki biztonságot támogató vezetői és intézményi kultúra, a rendszeres szupervízió, valamint a megbízható, könnyen elérhető mentálhigiénés szolgáltatások biztosítása. Rendszerszinten pedig szükség van olyan programokra, amelyek a dolgozók egészségét éppúgy mérik és fejlesztik, mint a betegbiztonsági mutatókat.[10]
Figyelemre méltó a Szent György Kórház Fitt-Kórház néven indított komplex egészségprogramja, amelyet az intézmény minden munkatársa igénybe vehetett. A nyolchetes program az idei év első felében zajlott, célja a helyes életmód népszerűsítése, a prevenció és a testsúlycsökkentés támogatása volt.[11] A programhoz kapcsolódó Facebook-csoportba több, mint 300 dolgozó lépett be, akik mozgásprogramokban, dietetikai és pszichológiai tanácsadáson, illetve motiváló, online tudományos előadásokon vehettek részt.
Teendők egyéni szinten
Mit tehetünk mi? Kezdhetjük azzal, amire a betegeinket is kérjük: részvétel az ajánlott szűrővizsgálatokon, reális, kis lépéseken alapuló életmód-változtatás, a pihenés és az alvás tudatos védelme, valamint az, hogy lelki tüneteinket nem bagatellizáljuk el. A depresszió, a szorongás vagy a kimerültség nem jellemhiba, hanem kezelhető állapot! Ha segítséget kérünk magunk számára, azzal kontrollról és magabiztosságról teszünk tanúbizonyságot. Amennyiben vezetőként dolgozunk, kezdhetjük azzal, hogy kimondjuk: a „mindig elérhető, mindig erős” orvosideál helyett az emberi, segítséget kérni tudó kollégát tekintjük mintának. Végső soron a páciens érdeke is az, hogy orvosa teljes egészében az ő problémájára tudjon koncentrálni. Az ellátók egészsége az az alap, amelyre a minőségi betegellátás épül. Ha komolyan vesszük a betegbiztonság kérdését, akkor komolyan kell vennünk az orvosok testi-lelki jóllétét is. A mentő személyzetének is a saját biztonsága az első a kárhelyen, ezt mentőtiszti éveimből hamar megtanultam. Ideje, hogy a gyógyító szakember önmagára is merjen páciensként tekinteni, mert az ellátórendszer csak így működhet hosszú távon biztonságosan azokért, akiket szolgál.
[1] https://www.wma.net/policies-post/wma-statement-on-physician-mental-health-care
[2] https://physiciansfoundation.org/research/the-state-of-americas-physicians-2025-wellbeing-survey
[3] https://www.cma.ca/latest-stories/pressure-progress-results-cmas-2025-national-physician-health-survey
[4] https://semmelweis.hu/csot/files/2021/05/17886120-Orvosi-Hetilap-Magyar-családorvosok-egészségi-állapotának-életmódjának-vizsgálata.pdf
[5] https://www.frontiersin.org/journals/endocrinology/articles/10.3389/fendo.2025.1594678/full
[6] https://www.hazipatika.com/tarsadalom/egeszsegugy/cikkek/egeszsegugyi-dolgozok-egeszsegi-allapota-egeszseg-a-frontvonalban
[7]https://www.medscape.com/viewarticle/doctors-are-stressed-worldwide-why-some-more-than-others-2025a1000lvg
[8] https://www.healthynursehealthynation.org/
[9] https://www.coursera.org/learn/health-resilience-healthcare-workers
A legégetőbb szakmapolitikai kérdések és vitatémák rovata.
