Az orvosok kiégésének mai valósága Magyarországon

Szerzők: 
Dr. Balog Beatrice, Komárom-Esztergom Vármegyei Szent Borbála Kórház, Tatabánya, belgyógyász szakorvos
Dr. Palotai Gabriella, Classis Oktató Kft. ügyvezető, pszichiáter, Győr.
Dr. Szijjártó László, Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron Vármegyei Területi Szervezet, elnök, Győr. Mosonmagyaróvári Karolina Kórház-Rendelőintézet osztályvezető főorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász, pulmonológus szakorvos.
Dr. Ádám Szilvia, Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ, Budapest. Szociológus, közgazdász, a klinikai orvostudományok doktora, egyetemi docens


Munkacsoportunkról

A MOK Győr-Moson-Sopron Vármegyei Területi Szervezetében 2021-ben Burnout Munkacsoportot alakítottunk azzal a céllal, hogy felmérjük a vármegye orvosainak körében a kiégést, informáljuk őketaz eredményekről és a prevenciós lehetőségekről, valamint az adatok ismeretében felhívjuk a kollégák és az egészségügyi ágazat döntéshozóinak figyelmét a magyar egészségügyben egyre növekvő kiégésre, annak káros hatásaira, ezzel ösztönözve egy komplex burnoutstratégia kidolgozását. A team erőssége, hogy bár mindannyian az egészségügyi szektorban tevékenykedünk, a kiégést más-más szakmai oldalról közelítjük meg.

Burnout az orvosok körében

Freudenberger a kiégést a deperszonalizáció, az emocionális kimerültség és a teljesítménycsökkenés triászával írta le. A kiégés rizikófaktorai többek közt az ügyeleti munkavégzés; a magas munkaóraszám; a hektikus munkakörnyezet; a kontrollvesztés érzése; a magas munkahelyi elvárás; a szakmai vezető, felettes támogató attitűdjének hiánya; az egyéni és munkahelyi értékrend ütközése; a társas támogatás hiánya; az akut helyzetek, érzelmileg megterhelő szituációk miatt tartós stressz.

Az orvosok kiégésének aktualitása ma megkérdőjelezhetetlen és növekvő problémát jelent világszerte, amit a Covid19-pandémia akcelerált. A nemzetközi adatok az orvosok körében 43–80 százalék kiégésprevalenciát írnak le, a rezidensek körében 40–80 százalék, vagyis már fiatal orvosok körében (sőt orvostanhallgatók közt) is jelentős a probléma.

A hétköznapokban azonban mégis keveset beszélünk a kiégésről. Beszél a kiégés helyettünk: insomnia, fásultság, PPI a táskában, hypertonia már fiatal korban, agresszív mondatok betegek, kollégák felé, csökkent empátiakészség, a szakmai fejlődés megrekedése, munkahelyváltások, magánéleti problémák, a beteg compliance-csökkenése, alacsonyabb betegelégedettség, műhibák, pályaelhagyás stb.

GYMS Vármegyében 2022 elején mértük fel a kiégés prevalenciáját az orvosok körében. A vizsgálat időpontjában 1463 aktív orvost regisztrált a vármegyében a MOK, közülük összesen 481-en töltötték ki az online kérdőívünket (32 százalékos válaszarány). A kitöltők 47,2 százaléka nő, 38,9 százaléka férfi volt, életkor és munkahely szerinti eloszlásukat az 1. és a 2. ábra mutatja.

 1. ábra

2. ábra

A felmérést a Maslach-kiégésleltár egészségügyi dolgozókra validált 22 kérdésével végeztük, ezt kiegészítettük további, az életmódra, egészségi állapotra, szociális tényezőkre, valamint megküzdési stratégiára vonatkozó kérdésekkel.

Eredmények

A Maslach-kiégésleltár egyes dimenziók összesített pontszáma alapján a „cutoff” alacsony, közepes és magas kategóriába sorolja az eredményt. Eszerint a válaszadó orvosok 89,6 százalékát érintette a kiégés legalább egy dimenziójában közepes vagy magas fokon. A megkérdezettek körülbelül fele magasan  érintett volt az egyes dimenziók mentén: érzelmi kimerülés 52,8, deperszonalizáció 42,8, a személyes teljesítmény csökkenésének érzése 45,9 százalék. Majdnem minden negyedik orvos (24,7 százalék) a kiégés valamennyi dimenziójában magas értéket ért el (1. táblázat).

1. táblázat

Az eredmények nemek szerinti differenciálása során azt találtuk, hogy a nők körében szignifikánsan magasabb az emocionális kimerülés prevalenciája. Az összpontszámban mindkét nemnél hasonló eredmények mutatkoztak.

A kiégés már a legfiatalabb (25–35 éves) kollégákat is érinti, sőt náluk találtuk a legmagasabb fokú kiégést pontszám alapján: a korcsoport 96,7 százaléka volt legalább egy dimenzióban érintett közepes vagy magas szinten.

Ugyancsak elgondolkodtató, hogy minden második orvos krónikus betegségről vagy krónikus szomatikus tünetről számolt be, minden másodiknak legalább két állása volt a vizsgálat időpontjában, és minden negyedik orvos legalább öt alkalommal ügyelt havonta a felmérés előtti időszakban.

A magánegészségügyben dolgozó orvosok körében alacsonyabb volt a kiégés, mint az állami munkahelyen teljesítők körében.

2. táblázat

Mi a megoldás?

A megoldás komplex megközelítést kíván egyéni és ágazati szinten.

Egyéni szinten mit tehetünk magunkért? Ahogy a tanulmányunk is rámutatott (minden második orvos krónikus betegségről, krónikus szomatikus tünetről számolt be), teendőnk van saját fizikai egészségi állapotunkkal. Hatékony lehet a munkaterhelés ellenére is hangsúlyozni a minőségi táplálkozást, a mozgást, az alváshigiéniát, a káros szenvedélyek kerülését, az erős szociális háló fenntartását, a stresszcsökkentést és a szűrővizsgálatok elvégzését.

Egy nehéz orvosetikai helyzet, egy beteg elvesztésének traumája, egy súlyos műhiba, a napi szintű „moral injury” körüli érzések tudatosítása és feldolgozása egyéni feladat is. A hibakultúra a magyar egészségügyben még ugyancsak fejlődési potenciál, hiszen az orvosi hiba ma itthon jellemzően tabu, holott egy országos anonim surveillance-rendszer, hibafeltárás nemcsak a mi emocionális terhünkön csökkentene, de a hibák okát feltárva azok számát is.

Végezetül, bár az egészségügyi rendszer nincs felkészülve, hogy a kiégett kollégáinkat egyénileg pszichoterápia keretében segítse, van az a helyzet, amikor szükséges és kifizetődő egyénileg saját forrást áldozni rá, és pszichológus, pszichiáter segítségével feltérképezni állapotunkat, személyiségünk árnyoldalait vagy akár csak egy érzelmileg nehéz orvosi esetet átbeszélni egy szakemberrel.

Ágazati szintű intervenciós lehetőségek: hozzájárul a kiégés megelőzéséhez és csökkentéséhez, ha munkahelyünk támogatja, hogy a közvetlen munkakörnyezetünkben zavartalan legyen a munka (például adminisztratív teendőkhöz mindenkinek külön számítógép, csöndes orvosi szoba, megzavarás csak szükség esetén). A betegutak átláthatóak és egyértelműek, a vizsgálatok, konzíliumok megszervezése jól kidolgozott és zökkenőmentes. A teamen belüli, valamint az interdiszciplináris asszertív kommunikáció. Az ellátás résztvevői egymást könnyen elérik (jól használható e-mail-hálózat, munkahelyi telefon). Rotációs munkalehetőség (a munkavégzés blokkosított formában egy időben egy munkaállomáson történik, és a team rotálódik, szemben azzal, hogy párhuzamosan négy-öt munkaállomásról hívják (osztály, SBO, szakrendelő, manuális egység, konzílium stb.). Az ügyeletek száma nem túl nagy (az ügyeletek számával párhuzamosan nő a kiégés.) A havi összes munkaóra nem túl sok (a munkaórák számával párhuzamosan nő a kiégés).

Az orvosok kiégése és megoldási stratégiája jelen cikk terjedelmén természetesen túlmutat, ennél részletesebben 2024 májusában az Orvosi Hetilapban megjelent cikkünk taglalja a témát.

Szakirodalom

1. Ádám, S. 2024: Győr-Moson-Sopron vármegye orvosainak körében gyakori a kiégés. Orvosi Hetilap, 165(21), 822–831.
2. Győrffy, Zs. – Dweik, D. – Girasek, E. 2018: Willingness to migrate – a potential effect of burnout? A survey of Hungarian physicians. Hum. Resour. Health, 16: 36.
3. Kumar, S. 2016: Burnout and doctors: prevalence, prevention and intervention. Healthcare, 4: 37.
4. Busireddy, K. R. – Miller, J. A. – Ellison, K. et al. 2017: Efficacy of interventions to reduce resident physician burnout: a systematic review. J. Grad. Med. Educ., 9: 294–301.
5. Freudenberger, H. J. 1974: Staff burn-out. J. Soc. Issues, 30: 159–165.
6. Győrffy, Zs. – Girasek, E. 2015: Kiégés a magyarországi orvosok körében. Kik a legveszélyeztetettebbek? Orvosi Hetilap,156: 564–570.
7. Ádám, Sz. – Mészáros, V. 2012: A humán szolgáltató szektorban dolgozók kiégésének mérésére szolgáló Maslach Kiégés Leltár magyar változatának pszichometriai jellemzői és egészségügyi korrelátumai orvosok körében. Mentálhig Pszichoszom., 2: 127–143.
8. Maslach, C. 1998: A multidimensional theory of burn-out. In Cooper, C. L. (ed.) Theories of Organizational Stress. Oxford University Press.
9. Ádám, Sz. – Torzsam, P. – Győrffy, Zs. et al. 2009: Frequent occurance of level burnout among general practitioners and residents. Orvosi Hetilap, 150: 317–323.
10. Shanafelt, T. D. – West, C. P. – Sinsky, C. et al. 2022: Changes in burnout and satisfaction with work-life integration in physicians and the general US working population between 2011 and 2020. Mayo Clin Proc., 97: 491–506