Hiába dolgoztam egészségügyi újságíróként már a szülésem előtt, hiába voltam többféle szülésfelkészítőn, a vajúdásom éjszakája utáni, hajnalra esedékessé vált, első császármetszésem hidegzuhany, trauma volt számomra. Sokára ismertem fel mindezt, amikorra ki tudtam mondani, mire is lett volna szükségem, ami megélésemet szebbé, de legalább neutrálissá tudta volna tenni. Közel sem a műtét volt a legnagyobb gondom (ahogy a közvélekedéssel ellentétben az érintettek jó részének sem), sokkal inkább a beavatkozással járó kiszolgáltatottság, a tájékoztatás hiányából fakadó elveszettség, a babám tizenhat órára történő, ok nélküli szeparálása, a kiégett kórházi klientúra csontig ható mondatai vittek mélyre abban az érzékeny élethelyzetben. Azt tapasztaltam a saját bőrömön, amit sok más, császárral szülő édesanya: az ellátórendszerben elképesztően kevés idő, energia jut a beavatkozással kapcsolatos, kiegyensúlyozott tájékoztatásra (a műtét előtt, alatt és után is), pedig könnyű belátni: ma, a 42%-os császárfrekvencia mellett jóformán bárkiből lehet az a „minden harmadik”, aki műtőben hozza világra babáját, s aki szomjazná a tájékoztatást.
Egy ilyen harmadik lettem hát, s a sors úgy hozta, hogy nemcsak lelki, de testi felépülésem is nehezített volt. Egy véletlen folytán Rákosi Dóra gyógytornásznál kötöttem ki, s nála szembesültem azzal, hogy meglehetősen hiányosak voltak az ismereteim a nagy hasi műtét utáni regeneráció menetéről. Mert az addigra felhalmozott sportsérüléseim, problémáim jórészt abból fakadtak, hogy császáraim után nem haladtam végig a felépülés ajánlott lépésein, nem foglalkoztam célzottan a hegemmel, hasammal, de még a szülésélményem helyretételével sem. Korábban sehol nem találkoztam az akkor hirtelen rám zúduló információtömeggel, de mindazokkal a terápiás lehetőségekkel sem, melyek gyógyírt jelentettek aztán. Néhány találkozásunk után jött az ötlet: miért ne lehetne ezeket az információkat összegyűjteni a köznek, s egy helyen elérhetővé tenni? A gyorsaság és hatékonyság mellett csak világjobbító szándékunk volt nagyobb: megszületett a Császárvonal projekt.
Ennek alapja egy császármetszéssel kapcsolatos, ingyenesen elérhető mobilalkalmazás (Android/iOS) lett, amelyet szoftverfejlesztő férjem segítségével fejlesztettünk. Ebben 120 oldalnyi informatív, szakterületenként lektorált, olvasmányos cikk, GYIK, szótár, császáros kelengyelista- és szülésiterv-összeállító kapott helyet, melyek a műtét előtti időktől vezetik az anyákat a gyermekágy utáni időszakig. A kezdeményezés mellé dr. Prosszer Mária szülész-nőgyógyász állt, az általam megírt, szakértőink által már előlektorált szövegeket ő szedte ráncba.
Az applikáció erőssége – a tájékoztatók mellett – az előfizethető videótár lett, melyet gyógytornászok segítségével állítottunk össze: egyes csomagjai a kórházban töltött és a gyermekágyi, illetve a gyermekágy utáni időszakot, a minél gyorsabb és jobb minőségű regenerálódást segítik, világelső módon így csokorba szedve (a teljesség igénye nélkül található benne: posztoperatív torna, a sebkímélő mozgások bemutatása, légzőtornák, emésztést serkentő hasmasszázs, gyermekágy utáni tornák, a has- és hegkezelés alap és haladó szinten).
Mindenképpen szerettünk volna reagálni arra is, hogy az anyák az utóbbi években egyre inkább a közösségi oldalakon igyekeznek információt gyűjteni, sorstársakat keresni. Ezért hoztuk létre támogató Facebook-csoportunkat, ahol orvosok, szülésznők, gyógytornászok, gyógyszerészek, perinatális szaktanácsadók, IBCLC-k, pszichológusok, dúlák, edzők stb. segítik a csatlakozókat. A csoportban bárki kérdezhet, és biztonságos teret adunk a beszélgetésre, a szülésélmények kibeszélésére, ítélkezés nélkül. És ez utóbbira óriási szükség mutatkozik: nem véletlen, hogy az indulás után nem sokkal offline is elérhetővé tettük császáros szülésélmény-feldolgozó csoportjainkat, mellé pedig egyre gyakrabban hívnak minket anyaklubokba beszélgetni, a szülés körüli szakembereknek pedig workshopokat tartani a császár utáni regenerációról.
A szakma is felfigyelt ránk: 2019-ben Nekem Szól! Egészségértés-díjat, idén Richter Anna-díjat nyertünk, utóbbit Hegmesék nevű kezdeményezésünkkel. Ezen érzékenyítő, tévhiteket felszámoló, edukáló kampányunk ősszel debütált, hasonló című könyvünkkel, virtuális kiállításunkkal, blogunkkal és videósorozatunkkal, melynek magját húsz császáros szüléstörténet és hegportré adja. Ezúttal nem célunk az emelkedő császárarányok mögötti okok bemutatása, a megélések, a műtéttel kapcsolatos tévhitek szélesebb közönség elé tárásán van a hangsúly. Üzenetünk fontos: a császáros szülés nem ér véget a varratszedéssel, hanem annál egyéni és társadalmi szinten is egy jóval messzebbre mutató, sokszor változatos, életre szóló testi-lelki következményekkel járó beavatkozás. Ezért sem mindegy, mi történik velünk a kórházban, milyen (előzetes) információkkal rendelkezünk a hasi szülésről. Hiszünk benne, hogy a várandósság alatti felkészülés sok (ismételt) császármetszést, negatív megélést meg tud előzni, s így tapasztalataink szerint jóval együttműködőbb, kompetensebb páciensek érkeznek a szülészetre. S hiszünk abban is, hogy a császárral szült anyák és az ellátórendszer, az anyákat segítő szakmák felé egyszerre fordulva hidat tudunk képezni.
www.csaszarvonal.hu
https://www.facebook.com/groups/csaszarvonal/
https://www.facebook.com/groups/csaszarvonal.szakmai.tarsalgo
https://www.instagram.com/csaszarvonal
https://www.instagram.com/hegmesek
