Egészségértés a 21. század derekán

Lehet a betegből partner? Képes az egészségügy megszólítani a 21. század tájékozott páciensét? Dr. Kőnig Róbert miniszterelnöki biztos véleménye szerint a válasz: igen, de ehhez új szemléletet és új eszközöket kell használnunk. A páciens-tájékoztatás, az egészségértés és betegelégedettség fejlesztésének hármasát tekinti kulcsfontosságúnak a korszerű, hatékony egészségügyi kommunikáció megalapozásához. Az orvos–beteg kapcsolat korszerűsítése nem jövőkép: a jelen egyik legégetőbb kihívása.

Partnerségi viszonyra törekszem

Hosszú évekig dolgoztam már orvosként Magyarországon és Nagy-Britanniában, az állami és a magánszektorban egyaránt, amikor úgy döntöttem, beiratkozom a Semmelweis Egyetem Egészségügyi menedzser mesterképzésére. Azért vágtam bele, mert érdekel az egészségügy szervezése, az állami és magán rendszerű ellátás működése és hatékonysága, de legfőképp annak fejlesztése. Nem sokkal azután, hogy tavaly lediplomáztam, kaptam egy felkérést, hogy vállaljam el a betegtájékoztatás és betegelégedettség fejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztos tisztségét. Átgondoltan fogadtam el, mert ritka, talán egyedi lehetőség ez: gyakorló orvosként, közvetlen betegellátásból kerültem olyan pozícióba, ahol reményeim szerint valódi hatást gyakorolhatok az egészségügy rendszerére. Kihívás és felelősség ez, de mindenekelőtt lehetőség a páciensek érdekeinek hatékony érvényesítésére.

A páciens-tájékoztatás szerepe

Ma már leginkább a „páciens-tájékoztatás" kifejezést használom a hagyományos „betegtájékoztatás" helyett. Nem puszta stilisztikai kérdésről van szó: ez szemléletbeli váltás. A nyugati orvoslásban az orvos-beteg viszony fokozatosan partneri kapcsolattá alakul – a biomedikális modell helyét átveszi a biopszicho-szociális szemlélet (ahol nem csak biológiai, hanem társadalmi és pszichológiai tényezőket is figyelembe vesznek a betegségek okának keresésében és a terápiák tervezésénél). Ez nemcsak a személyes orvos-páciens kommunikációt érinti, hanem a rendszerszintű kommunikációt is. Az egészségügy rendszerének is partnerként kellene megszólítania a betegeket, méghozzá hitelesen és érthetően.

Ez az átalakulás ideális esetben megjelenik az orvos és páciens (szülők, hozzátartozók) közötti személyes kommunikációban, de a biopszicho-szociális kommunikációs modell meggyőződésem szerint csak akkor válik be, ha a rendszerszintű kommunikáció is megfelelően átalakul. Magának az egészségügynek is, a rendszernek is, partneri megközelítésben kellene kommunikálnia a betegekkel, a hozzátartozókkal – mindenkivel, akivel kapcsolatba kerül. Ha mindezt kiterjesztjük a modern közgazdasági orvoslás szempontrendszerére is – vagyis arra, hogy a gyógyítás legyen költséghatékony –, a média szerepe felértékelődik. Hiszen a prevenció válik a leggazdaságosabb „gyógyítássá”, ezáltal a kommunikáció, a média, a közösségi platformok és a mesterséges intelligencia kulcsfontosságúvá válik. Ezen eszközökkel segíthetjük a tájékozott, döntésképes pácienst, aki érti, mi történik vele, mi zajlik a testében és miként kerül kapcsolatba az egészségügyi ellátórendszerrel.

Az online térben áradó megbízhatatlan tartalmak mellett a hiteles információ sosem volt ilyen fontos. A betegedukáció nem extra, hanem a korszerű ellátás szerves része: ha a laikus jobban érti testét és a betegségeket, nagyobb eséllyel követi orvosa utasításait is.

Egészségértés: az első lépés

Az egyik legfontosabb fogalom, amit manapság használok: az egészségértés. Ez segít eligazodni az információk dzsungelében, és segít a jobb orvos-beteg kommunikációban is. Nem cél, hanem eszköz: tudatosabb pácienseket nevel, akik aktívan részt vesznek saját gyógyulásukban.

Biztos vagyok benne, hogy az egészségértés fejlesztése a megelőzés kulcsa – az első lépés afelé, hogy a magyar társadalom egészségtudatosabbá váljon. 2025 februárjában Lengyel Lívia szakközgazdász, egészségügyi menedzser egy Páciens-kommunikáció és betegedukáció konferencián, előadásában arra a következtetésre jutott, hogy átlagban egy 12 éves gyerek szintjén célravezető kommunikálni a magyar páciensekkel és hozzátartozókkal, ahhoz hogy megértsék az egészségügyi információt, amit kapnak kezelésük vagy konzultációjuk során. Számomra ez egy nem annyira meglepő, ugyanakkor olyan helyzet, aminek javításával – véleményem szerint – sokat tudunk fejleszteni az társadalom egészségügyi helyzetén, végeredményben pedig az egészségügyi ellátáson, illetve az ellátás során szerzett tapasztalatokon is.

Betegelégedettség és bizalom

A betegelégedettség növelésének kulcsa a partneri viszony. Ez gyorsan bizalmat teremt – ami minden terápia alapja. Ehhez változtatni kell az egészségügyben dolgozók gondolkodásmódján is: nem csupán a rendszerszintű problémákra kell fókuszálni, hanem azokra a lehetőségekre, amelyekkel az adott praxis, osztály vagy intézet nemcsak gyógyult, hanem jól informált elégedett pácienseket bocsát ki.

Frusztráló, és minden kolléga számára fájó tény, hogy áldozatos munkájuk kevés, vagy inkább semmilyen visszhangra nem talál a médiában. A negatív médiatartalmak túlsúlya eleve megrendíti ezt a bizalmat, és veszélyezteti az egészségügy iránti elhivatottságot is, különösen a fiatalabb generáció körében. Ha az gyógyító hivatás csak negatív kontextusban jelenik meg, a szakma vonzereje jelentősen csökken, eltűnik a motivácó. A bizalmi válság, attól tartok, az utánpótlást is befolyásolni fogja, pedig a HR kérdés már most kritikus. A Z generáció más elvek alapján választ pályát, a médiából ömlő rosszhírek tönkreteszik szemükben gyönyörű hivatásunkat. Az anyagilag is kevésbé megbecsült ápolói szakma még az orvosoknál is nagyobb kihívásokkal néz szembe a negatív hírverés miatt.

Beszédes adatok

Mérni kell, amit fejleszteni akarunk. Az EgészségAblak mobilalkalmazás eddig több mint egymillió páciensvisszajelzést gyűjtött be a szakrendelői ellátásról. Ezek elemzése alapján kézzelfogható, megvalósítható javaslatokat lehet megfogalmazni.

Az egész rendszer működését objektív mutatószámok, KPI-ok és visszacsatolások segítségével lehet korszerűen alakítani. Ezekre építve rövid távon gyors eredményeket hozó intézkedéseket fogunk javasolni a közeljövőben a politikai döntéshozóknak, és előkészítünk közép- és hosszú távon érzékelhető strukturált megoldások bevezetését.

Célom: hidat építeni

Jelen megbízásom keretein belül egyszerre vagyok az állami- és magánellátás mindennapjait behatóan ismerő, gyakorló orvos és rendszerszintű gondolkodó is. Mindkét szerepemet egyaránt komolyan veszem, és elsősorban a páciensek érdekeit tartom a szemem előtt. Az a mérsékelt hang kívánok lenni, aki ismeri a szakterület mindennapi valóságát, de érti a rendszer vezetésének kihívásait is. Szeretném a páciensek és az egészségügyi szakemberek érdekeit integrálni, nem egymás rovására, hanem egymás javára. 

A cél nem a kompromisszum, hanem a kölcsönös előnyök megtalálása. Az egészségügy jövőjét csak párbeszéddel építhetjük. Ezért kérem, hogy aki érdemi javaslattal, meglátással rendelkezik, forduljon hozzám bizalommal – nyitott ajtókra talál.

Rövid bemutatkozás

Dr. Kőnig Róbert gyermeksebész és egészségügyi menedzser. A Szegedi Tudományegyetemen végzett mentőtisztként és általános orvosként, majd a Semmelweis Egyetemen gyermeksebészeti, gyermektraumatológiai és egészségügyi menedzseri képesítést szerzett. Külföldön, az Egyesült Királyság magán és állami kórházaiban is szerzett tapasztalatot, dolgozott a Madarász utcai Gyermekkórházban, jelenleg a Szent János Kórház gyermeksebészeti osztályának helyettes vezetője. Magánorvosi tevékenységet is folytat, Székesfehérváron és a saját nevével fémjelzett Dr. Kőnig Gyermekorvosi Központban. 2025 márciusában nevezték ki miniszterelnöki biztossá, ahol a pácienstájékoztatás és betegelégedettség fejlesztéséért felel. „Kőnig Doki” néven vált közismertté és közösségi médiatevékenységét tízezrek követik.