Irányított véradás

2021-01-25 18:00:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: dr. Jenei Béla, dr. Nagy Sándor, dr. Baróti-Tóth Klára, Bayerné, dr. Matusovits Andrea Országos Vére

Orvosoklapja - Konzílium

Az irányított véradás a múlt század utolsó harmadában alakult ki, amikor még nem állt rendelkezésre megfelelő HCV- és HIV-szűrővizsgálat, és a fertőzések átviteli kockázatát úgy próbálták csökkenteni, hogy a magukat egészségesnek gondoló családtagok vérüket közvetlenül a beteg gyógyítására ajánlották fel.

Jelenleg irányított véradásra a vérigényes, elektív műtéteket végző orvosok ösztönzik a betegek hozzátartozóit, mert így látják biztosítottnak, hogy szűkös vérkészletek esetén se legyenek kénytelenek műtétet halasztani, ez a gyakorlat azonban transzfúziológiai kockázatnövekedéssel jár.

A vérellátó szolgálatok mindenütt a világon azzal csökkentik a szűrővizsgálatban nem vizsgált betegségek átviteli kockázatát, hogy a donorokat kérdőívvel kikérdezik szokásaikról, kapcsolataikról. Miután a központi vérkészletet feltöltő donorok véradása térítésmentes és önkéntes, a válaszok elsöprő százalékban őszinték és tisztességesek. Ezzel szemben az irányított véradás donorát a beteg kéri fel, aki a családtagoktól vagy a környezetből eredő nyomást érezhet az adományozásra, ezért vonakodhat felfedni a véradásból őt kizáró, magas kockázatú magatartását vagy egyéb kórtörténetét. Az irányított vér a nem vizsgált kórokozók vonatkozásban tehát kockázatosabb, mint a központi készlet.

Hazánkban a jelenlegi szabályok szerint az irányított véradás alapfeltétele az ABO- (és ha ismert, az RhD-) azonosság, azonban a kompatibilitáshoz ez önmagában nem elegendő. Ha az irányítottan adott vér antigén-összetétele miatt nem alkalmas a betegnek márpedig ez gyakori –, akkor az ellátás a központi készletből történik, amiről a donor és beteg anonimitásának kötelező szabálya miatt egyikük sem értesül. A kedvezményezett beteg által fel nem használt, magasabb kockázatú, irányított vér közösségi felhasználásra kerül, így a kockázatviselés áttolódik a többi betegre.

További probléma, hogy az irányított véradás gyakran közeli vérrokonok között történik, ami immunológiai, hematológiai következményekkel járhat. A legsúlyosabb szövődmény kivédésére a vért radioaktív kezelésnek kell alávetni, ami költséges, időigényes eljárás, csökkenti a készítmény felhasználási idejét, és esetenként logisztikai nehézséget okoz.

A fentiekben elmondottak miatt az irányított véradást számos ország megszüntette, vagy csak egyedi elbírálás alapján engedélyezi.

Az OVSz határozott szándéka, hogy az irányított véradások számát minimalizálja, helyette a beteget ellátó intézmény személyzetét bevonva, a beteg hozzátartozói, ismerősei közül az országos vérkészlet biztonságos szinten tartáshoz hozzájáruló véradókat szervezzen. Mivel a kórház így nem egy adott beteg számára toborozza a véradókat, a donorokra nehezedő megfelelési kényszer csökken, a közvetlen vérrokonok közötti transzfúzió elenyésző számú lesz.

Az új szabályozás legfontosabb eleme a véradók által megjelölhető „kedvezményezett kórház” lesz, ami biztosítja, hogy a toborzásban részt vállaló intézmények még szűkös vérkészletek esetén is közvetlenül érezhessék tevékenységük hasznát.
Megtekintések száma: 1246

A legégetőbb szakmapolitikai kérdések és vitatémák rovata.

ESEMÉNYEK