Kicsit más szemszögből a véradók jogairól és kötelezettségeiről

A közvetítő, jelen esetben az Országos Vérellátó Szolgálat a vért leveszi, kivizsgálja, szállítja, tárolja, elosztja. Ez a tevékenység orvosi felügyelet alatt végzett egészségügyi szolgáltatás. Az önzetlen adomány így szigorúan meghatározott jogszabályi és szakmai követelményrendszerek előírásai szerint hatékony és biztonságos, transzfúziós célú vérkészítményekké és vérből készült gyógyszerek gyári alapanyagává alakul.

Ez a kettősség olykor komoly kihívás elé állítja az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSz) munkatársait, mivel nem egy esetben a szereplők jogainak ütközését, a kötelezettségek eltérő értelmezését eredményezi. Ezekre az ellentmondásokra szeretnék röviden rávilágítani.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a vérgyűjtés egészségügyi szolgáltatás, a véradókat megilletné az egészségügyi ellátás igénybevételéhez, az Egészségügyi Törvényben meghatározott egyenlő hozzáférési jog. Ez azonban rögtön ellentmondáshoz vezet, hiszen a véradáshoz való jog messze nem mindenkit illet meg, az csak jogszabályokban rögzített, szigorú feltételek teljesülése esetén válik lehetővé.

A jogszabályokban megfogalmazott betegjogok többsége a véradók vonatkozásában változtatás nélkül alkalmazható. A véradóknak a betegekkel azonosan joguk van a tájékoztatáshoz, az önrendelkezéshez, az intézmény elhagyásához, a folyamat megszakításához és az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez. A véradó a folyamat bármelyik fázisában elállhat a véradástól, ebből semmilyen hátránya nem származik, a jövőbeni adományozási lehetőségét nem befolyásolja. Az orvosi titoktartáshoz való jog szintén megilleti a véradót, azonban meghatározott esetekben az Országos Vérellátó Szolgálat ezt jogosult korlátozni. Bizonyos fertőzések (például HIV, szifilisz) esetén a jogszabályokban előírt módon és adattartalommal az OVSz köteles tájékoztatni az illetékes hatóságokat és a gyógykezelésre kijelölt egészségügyi intézményeket. 

A fentiek alapján, a jogokat illetően a törvényben megfogalmazott betegjogok apróbb kitételekkel alkalmazhatók a véradók vonatkozásában is. Már-már kimondható, hogy a betegjogok a véradókat is megillető jogoknak tekinthetők. Ez esetben viszont a kötelezettségeket is érdemes ebből a szemszögből megvilágítani. 

A véradó, amennyiben jogilag betegnek tekintjük, köteles hitelt érdemlően igazolni a jogszabályban előírt személyes adatait. A konfliktusok egyik leggyakoribb forrása a véradók jogszabály által előírt személyi azonosító okmányainak hiánya miatti visszautasítás. A véradók nehezen fogadják el, hogy az adományozást szigorú azonosítás előzi meg. Mégis kénytelenek vagyunk vasszigorral eljárni, mivel maga az adomány gyógyszeralapanyag, a majdani beteg pedig joggal várja el, hogy transzfúziós szövődmény (például fertőzésátvitel) esetén az Országos Vérellátó Szolgálat egyértelműen meg tudja határozni annak forrását.

A véradó, amennyiben jogilag betegnek tekintjük, köteles tiszteletben tartani az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó jogszabályokat és az egészségügyi szolgáltató működési rendjét, jelen esetben az OVSz működésére vonatkozó jogszabályokat. Azonban a véradók, cselekedetük adományozó jellegére hivatkozva, nem egy esetben várnak el kivételezést, mondván, a cél szentesíti az eszközt. 

A véradó, amennyiben jogilag betegnek tekintjük, köteles tájékoztatást adni mindarról, ami szükséges az ellátásához, különösen minden korábbi betegségéről, gyógykezeléséről, gyógyszerszedéséről, egészségkárosító kockázati tényezőiről, továbbá mindarról, amely mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti, így különösen a fertőző betegségekről, az ellátást kizáró megbetegedésekről és állapotokról. Ezzel szemben a véradás önkéntes, a fentiek valóságtartalma kizárólag a véradó jóhiszeműségére van bízva. A valótlan, téves vagy elhallgatott információ legkeményebb szankciója is csak a véradástól történő, akár végleges eltiltás lehet, holott ezek bármelyike veszélyeztetheti a vért kapó személy egészségét vagy akár az életét is. 

A véradó, amennyiben jogilag betegnek tekintjük, a beteghez hasonlóan jogainak gyakorlása közben nem sértheti az egészségügyi dolgozók törvényben foglalt jogait, a jogok gyakorlásának módját pedig a szolgáltató működési rendje (házirendje) szabályozza. Talán a legtriviálisabb példa erre a vérellátók nyitva tartása. Számos esetben kapunk súlyos kritikát, miért nem biztosítunk lehetőséget a véradásra éjjel-nappal, az év minden napján, hiszen egészségügyi szolgáltató vagyunk. Valóban. A vizsgálatokra, vérkészítményekre szoruló betegek számára folyamatos ellátást biztosítunk, de a véradás célja nem az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele, hanem az adományozás. Ahogy a bevezetőben írtuk, az egészségügyi szolgáltatás csak az adomány közvetítője. Az „adományátvételi pontok” üzemeltetése pedig a gyűjtő felelőssége. A fentiek alapján jól látható, hogy a véradás kettős jellegéből adódó ellentmondások nem egy esetben nehezen feloldhatók.

Megfontolandó, hogy a véradókra olyan fogyasztókként tekintsünk-e, akik az OVSz-t abból a célból veszik igénybe, hogy az számukra szolgáltatást (egészségügyi szolgáltatást) nyújtson. Ennek megfelelően a véradás szabályozását a fogyasztóvédelmi jogszabályok szemszögéből is célszerű megvizsgálni és értékelni. Ezek a jogszabályok hivatottak garantálni például a fogyasztók biztonságának és egészségének védelmét. Így értelmezhetővé válik a véradásra jelentkezők alkalmassági elbírálásának egyik fő célja: a véradó egészségének védelme, hiszen valakinek nem származhat kára a véradásból, bármennyire is szeretne segíteni másokon.

Kiemelt célja a fogyasztóvédelmi szabályozásnak, hogy a fogyasztó a számára optimális döntésekre lehetőséget kapjon, ezt az információhoz való joga biztosítja. Ebbe az irányba mutat, hogy az OVSz minden jelentkező számára részletes, írásos tájékoztatást nyújt a véradás feltételeiről, menetéről, kockázatairól, továbbá az egészségügyi alkalmasság elbírálása során személyes konzultáció is történik, többek között a jelentkező egészségének védelmében.

A véradó mint fogyasztó számára biztosított az érdekérvényesítés lehetősége, megilleti a meghallgatáshoz való jog, erről szintén írásos tájékoztatást kap minden jelentkezés (szolgáltatásunk igénybevétele) során. 

Összefoglalásként szeretném hangsúlyozni, hogy nem kérdőjelezem meg a jelenlegi szabályozás helyességét, pusztán megpróbáltam felhívni a figyelmet a véradás sajátosságaira, talán segítve ezzel a rendszer színességének és összetettségének megismerését, és rávilágítani a leggyakoribb konfliktushelyzetek olykor egészen egyszerű jogi és emberi hátterére.