Kiégésről és feltöltődésről

A kiégés azonban nem új jelenség, és a világ minden egészségügyi rendszerére jellemző, globális problémáról van szó. A szindrómát már az 1970-es évek közepén leírták, a ’80-as és ’90-es években tovább finomították, azonban evolúciója napjainkig tart. A járványhelyzet alatt nagyon sok esetben és esetre használtuk, noha a fogalom korántsem adekvát minden helyzetben. 

Míg a kiégés korai klasszikusai a krónikus fizikai és érzelmi megterhelésre, kimerülésre, távolságtartásra és hatékonyságcsökkenésre helyezték a hangsúlyt, a pandémia sok-sok más aspektust hozott a felszínre. Nagyon sokszínűvé vált ez a kifejezés, hiszen mindnyájan mást tapasztaltunk meg a járvány során: más helyzetben vannak/voltak a frontvonalban a kritikus helyzeteket nap mint nap hősiesen kezelő kollégák, másfajta stressz és megterhelés érte azokat, akik a mindennapi betegellátást próbálták heroikusan fenntartani, más nehézségekkel küzdött az, aki a gyorsan változó szabályrengetegben kellett, hogy döntéseket hozzon. Más volt a szituáció az első, a második és a harmadik hullám során, hiszen minden szakaszban újabb kihívások merültek fel: az ismeretlen karakterisztikájú betegség kiismerése, a megfertőződéstől való félelem, a nagyszámú kritikus beteg ellátása. Más helyzetben voltak a sürgősségi betegellátásban nagyon tapasztalt kollégák, és eltérőben a pályájuk elején járó rezidensek. Éppen ezért a kiégés különböző arcát mutatja szinte minden esetben, és ehhez kapcsolódóan a megoldási, lehetséges kezelési stratégiáknak is személyre szabottaknak kell lenniük. 

A fentiek alapján a nemzetközi kutatások egybevágóan állítják, hogy jelen pillanatban nagyon nehéz pontosan definiálni, mit is értünk kiégés alatt. A járványhelyzet következtében (is) nagyon sok az átfedés a poszttraumás stressz, a depresszió, a krónikus fáradtság szindróma, az együttérzésből fakadó kifáradás, a másodlagos traumatizáció és a szakmai bizonytalanságérzés jelenségeivel. Nagyszámú hazai és nemzetközi vizsgálat irányul a kiégésre, mint komplex jelenségre, ugyanakkor még most is csekély azon kutatások és esettanulmányok száma, amelyek arra fókuszálnának, hogy kik és hogyan küzdenek meg a rájuk nehezedő nyomással, melyek lehetnek a sikeres coping-stratégiák. A rizikótényezőket mindannyian jól ismerjük, de vajon vannak-e eszközeink a stressz, a feszültség enyhítésére? 

A gyógyítók életminőségének, jóllétének javítására az utóbbi évtizedekben számtalan program és kezdeményezés indult világszerte. Már a Covid-19-járvány előtt fókuszba került e kérdés: az Egyesült Államokban például nagy port kavart Cimiotti és munkatársainak vizsgálata (1), amelyben úgy találták, hogy az ápolók kiégése erős kapcsolatot mutatott a két leggyakoribb kórházi fertőzés – a húgyúti és a sebfertőzés – előfordulási gyakoriságával. Fontos felismerés volt, hogy egyszerűbb, olcsóbb és „fájdalommentesebb” a kiégést megelőzni és kezelni, mint a kiégésből származó műhibákat, tévedéseket és szövődményeket orvosolni. 

A lehetséges prevenciónak és intervenciónak több lehetséges útja van: a külső (munkakörnyezet) és a belső (megküzdési készségek fejlesztése) tényezőkre összpontosítók, valamint az ezek kombinációjára irányulók. Sikeres szervezeti megoldás lehet a pandémia idején a munkakörnyezet alapvető feltételeinek biztosítása. Ezek közé tartozik a megfelelő védőfelszerelés, az étkezés, ivás és pihenés lehetősége, a rendszeres szünetek biztosítása, külön helyiséggel a pihenésre. Nagyon fontos a kritikus területeken dolgozók számára a rövidebb munkaidő és a beosztásokban a forgórendszer, a távolabb lakó kollégák ingázásából fakadó fáradtság csökkentésére pedig ideiglenesen a közelebbi lakhatás elérhetővé tétele. Mindezek fizikai alapokat biztosíthatnak a dolgozók jóllétéhez, de ezenfelül szükséges a fizikai és mentális egészség figyelemmel követése (2).

A mentális egyensúly helyreállításában segítséget jelenthetnek a különböző esetmegbeszélő csoportok vagy akár az egyéni tanácsadás. Jelen pillanatban is számos lehetőség áll az egészségügyben dolgozók előtt, a Call for Help, a Mental for Doctors vagy a Tedd le a koronát szakképzett tanácsadóinak segítségével. Egyes egészségügyi intézményekben saját programok indultak el. Például a Semmelweis Egyetem átfogó támogató programot indított az ellátásban részt vevő egészségügyi szakemberek és orvostanhallgatók számára: 5 szintű támogatási forma született mind a dolgozóknak, mind a hallgatóknak: egyéni, online és személyes, csoportos, valamint online telefonos krízisvonal. A „Nem vagy egyedül” elnevezésű e-learning-program pedig a coviddal kapcsolatos pszichológiai stresszre való felkészítést tűzte ki céljául.

A magyarországi Bálint Társaság pro bono online csoportokat indított. Ars poeticája a következő: „Egy olyan teret szeretnénk felajánlani, ahol a külső és belső konfliktus megosztására, közös gondolkodásra, a nehézségtől való eltávolodásra van lehetőség. Segít a konfliktuskezelésben, és egyben a szakember lelkének is védelmet biztosít. A szakmai életből hozott eset többszempontú megjelenítése a Bálint-csoport fókusza.”

Az intézményi segítség nyilván egy komponense a sikeres megküzdésnek. Nagyon fontos, hogy személyesen, egyénileg is tisztában legyünk azzal, hogy mi az, ami lemerít, és mi az, amivel fel tudunk töltődni. Milyen stresszkezelési stratégiáink működtek hatásosan korábban, más helyzetekben? A napi fizikai higiénéhez hasonlóan érdemes a mentális egészség karbantartására is időt szentelni, hiszen a gyógyítói hivatásban a személyiség egyensúlyban tartása kulcskérdés. 

Megterhelő, hosszú időn át tartó és kiszámíthatatlan helyzetekben érdemes „jól bevált” forgatókönyvekhez nyúlni: kezdjünk el nagyon tudatosan figyelni arra, hogy tudjunk szüneteket tartani a munkában, és teljesen kikapcsolni. „Egyszerű tevékenységekben érdemes gondolkodni: eszünk valamit, ledőlünk egy fél órára, vagy ha van rá lehetőségünk, mozgásos aktivitást keresünk egy rövid időre.” (3) 

Használjuk azt, ami mindig kéznél van: a testmozgást és a légzésszabályozást. A sport a testi előnyök mellett segíthet a kontrollérzés visszaszerzésében és nyugodtabbnak, reziliensebbnek lenni. A sport helyett egyre gyakrabban használt kifejezés az életmód-aktivitás – amelynek lényege (4), hogy a mindennapi tevékenységek közé tudjunk illeszteni valamiféle testmozgást. Ennek egyik legjobb formája a séta, amely mindig kéznél van, viszonylag kis erőfeszítést igényel, ugyanakkor regenerál, emeli az energiaszintet, és növeli a kreativitást. Ha mindezt társaságban és a természetben végezzük, a hatása még inkább fokozható. 

Hasonlóan egyszerű és hatékony stresszcsökkentő technika lehet a különböző légzés-, relaxációs és mindfulness-gyakorlatok elsajátítása: mindezek megtanulásához már ki sem kell mozdulnunk otthonunkból vagy munkahelyükről. Számtalan alkalmazás, videó érhető el, amelyek segítségével elsajátíthatók ezek a bizonyítottan hatékony stresszkezelő technikák. Ilyen hasznos segítség lehet például a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia tanszékének mindfulness YouTube-csatornája, ahol az alapoktól sajátíthatók el a tudatos jelenléten alapuló, stresszcsökkentő technikák. Sajnos jelenleg csak angol nyelven és fizetős formában érhetők el azok a stresszcsökkentésre épülő applikációk, amelyek szintén segítségül hívhatók (pl. Calm, Headspace, Insight Timer).

A kiégés legnagyobb szakértői felhívják a figyelmet arra, hogy akkor kezdjünk el fokozottan figyelni, ha azt tapasztaljuk, hogy fáradtságunk, kedvetlenségünk, kimerültségünk nem enyhül egy szabadnap, egy hétvége vagy egy kiadós nyaralás után sem. Most a nyár alkalmat ad egy kicsit az önreflexióra, a tervezésre és a feltöltődésre. A fenti ízelítőből is látjuk, hogy nagyon sokféle lehetőség létezik, de az is világos, hogy mindenkinek eltérő az élet- és munkahelyzete, a stressztűrő képessége és a stresszkezelési stratégiája, nincsenek tehát általánosan érvényes megoldások. Az viszont általános érvényűen elmondható, hogy fontos felismerni azokat a helyzeteket, amikor egyedül már nem boldogulunk, és szükséges professzionális segítséget kérnünk. Mindehhez persze elengedhetetlen az is, hogy a kiégés szindrómát „demisztifikáljuk” és „destigmatizáljuk”, vagyis világossá tegyük, hogy olyan (esetenként ciklikusan ismétlődő) jelenségről van szó, amely az intenzív gyógyító munka „szövődménye”, kockázati tényezője. 

Felhasznált irodalom

(1) Cimiotti J. P., Aiken L. H., Sloane D. M. et al. Nurse staffing, burnout, and health care-associated infection. Am JInfect Control 2012; 40(6): 486–490.

(2) Pollock  A., Campbell  P., Cheyne  J., Cowie  J., Davis  B., McCallum  J., McGill  K., Elders  A., Hagen  S., McClurg  D., Torrens  C., Maxwell  M.: Interventions to support the resilience and mental health of frontline health and social care professionals during and after a disease outbreak, epidemic or pandemic: a mixed methods systematic review. Cochrane Database of Systematic Reviews 2020, Issue 11. Art. No.: CD013779. DOI: 10.1002/14651858.CD013779. 

(3) Csigó Katalin, Kéri Szabolcs (2020): A koronavírus-járványhoz kapcsolódó stressz és szorongás kezelése egészségügyi dolgozóknál. https://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/2020/03/28/a-koronavirus-jarvanyhoz-kapcsolodo-stressz-es-szorongas-kezelese-egeszsegugyi-dolgozoknal/

(4) Czeglédi E., Tandari-Kovács M. [Characteristics and prevention of burnout syndrome among nurses.] Orv Hetil. 2019; 160(1): 12–19.

Egyéb: 

Call for Help: https://callforhelp.hu/

Mental for Doctors: https://www.facebook.com/MentalForDoctors/ 

Tedd le a Koronát: https://semmelweis.hu/aneszteziologia/covid-19-protokollok/tedd-le-a-koronat/ 

Semmelweis Egszségfejlesztési Központ: https://semmelweis.hu/egeszsegfejlesztes/online-egeszsegszolgaltatasok/dolgozoi-tanacsado-szolgalat/ 

Bálint-csoportok: https://www.balinttarsasag.hu/egyeb/pro-bono-balint-csoportok/ 

Semmelweis Mindfulness Központ: https://www.youtube.com/channel/UC48U9aV3ubSGjGwLru41XCw 

Calm: https://www.calm.com/ 

Headspace: https://www.headspace.com/ 

Insight Timer: https://insighttimer.com/