Mindennapi veszteségeink

Az elmúlt másfél év során minden egyes nap hallhattunk az egészségügyhöz köthető áldozatokról: betegekről, akik közvetlenül a járványban vesztették életüket, majd azokról, akiket a járvány gátolt meg bármely módon abban, hogy megfelelő ellátáshoz jussanak. Kevesebbszer bár, de még azon egészségügyi dolgozókról is szó esett, akik esküjüket teljesítve, betegeik ellátása során váltak a pandémia áldozataivá. Utóbbi áldozatoknak a MOK is emléket állított a Kamara honlapján, ahol név szerint búcsúznak elvesztett kollégáinktól. Azonban kevésbé látszanak azok az áldozatok, amik számszerűen nem megfogalmazhatók. Össze lehet írni a hosszú munkaórákat, az ügyeleteket, miközben az egészségügyi dolgozók a betegeikért tettek, de nem látszanak az évek, évtizedek, amiket az átdolgozott éjszakák, a gyógyítással kéz a kézben járó szorongás és az elmúlt hónapok bizonytalansága elvett tőlük.

Testi-lelki egészség az egészségügyben

Az utóbbi hónapokban talán több figyelem jutott a pandémia kapcsán a társadalom és az egészségügyi dolgozók testi és mentális egészségére, ugyanakkor a gyógyítók testi-lelki jólétére irányuló felmérések már évtizedekre nyúlnak vissza. Annál is inkább, mert tapasztalataik az egészségügy mindenkori állapotának indikátoraként is szolgálhatnak, ahogy a benne dolgozók állapota is befolyásolja a rendszer hatékonyságát. A rendelkezésre álló eredményekből kirajzolódik, hogy a mindennapos stressz és a kimerültség az orvosok és ápolók egészségére is rányomja a bélyegét, az átlagpopulációhoz viszonyítva az egészségügyi dolgozók morbiditási és mortalitási adatai is negatív értelemben figyelemre méltók. És bár a társadalom elvárása az orvosok és ápolók felé – sok egyéb mellett – a mentális erőnlét, mégis, a napi munka mellett az egészségügyi dolgozóknak nem egyszer lelki problémákkal is meg kell küzdeniük, amelyek elől sokszor káros szenvedélyekbe menekülnek. Pedig az egészségügyi dolgozók nemcsak a munkájukkal hatnak betegeikre, hanem egészség-magatartásukkal modellt is teremtenek számukra.

Az egészségügyi dolgozók áldozata

A betegeikért egészségüket és életüket áldozó egészségügyi dolgozóknak állított emlékművet Berettyóújfaluban Dr. Kóti Csaba kezdeményezésére a Gróf Tisza István Kórház és a Magyar Orvosi Kamara Hajdú-Bihar Megyei Területi Szervezete 2017-ben. Az elvesztett egészségügyi dolgozók élete mellett arról a munkáról és önfeláldozásról is megemlékeztek akkor, mellyel napjaink betegellátását alapozták meg.

Napjainkban leginkább a járvány kapcsán, a szinte soha nem tapasztalt nyomás okán esik egyre több szó az egészségügyben dolgozók terheiről. Azonban ahogyan az emlékművet is jóval a járvány előtt avatták fel, úgy az orvosok és ápolók sem csak a pandémia idején kezdtek a gyógyításért áldozatot hozni. Nem csupán egy egészségügyi vészhelyzet idején teszik ezt, hanem az év minden napján. 

Az egészségügyi dolgozók áldozata nem csak a kórházakban, rendelőkben munkával töltött időt jelenti, és nem is pusztán a le nem élt éveket. Az évekkel együtt az egészségügyi dolgozók feláldozzák a betegellátásért mindazt, ami ezekbe beleférhetne: kezdve a kórházban, a családjuk helyett munkával töltött ünnepektől akár az egészségben töltött, aktív öregkorig. Vannak, akik úttörőként kutatva vagy éppen vezetőként alkotnak maradandót, míg még többen a betegágy mellett gyógyítva és ápolva szolgálnak a betegekért, vagy éppen ennek hátterét szolgáltatják.

A beteg érdeke

Fontos, hogy ne csak Semmelweis-nap alkalmából, egy emlékmű avatása vagy egy ünnepség során emlékezzünk meg az egészségügyben akár a járvány előtt, alatt vagy után munkájukért életüket áldozó dolgozókról, hanem folyamatosan: legyünk odafigyeléssel kollégáink iránt, levonva a következtetéseket, hogyan teremthetnénk élhetőbb körülményeket magunkért és a betegekért egyaránt.

A pandémia három hullámán túl, a negyedik küszöbén érdemes számot vetni azzal, mi az, amit magunkból adunk a betegek gyógyulásáért cserébe. Bár az egészségügyi rendszer folyamatos leterheltsége sajnos nem éppen teszi ezt lehetővé, szükséges lenne megtalálni az egyensúlyt a betegek érdeke és saját jólétünk között, hiszen valahol a kettő ugyanaz: magunknak is életben, egészségesen kell maradnunk ahhoz, hogy segíthessünk a hozzánk fordulókon. A már évtizedek óta működő Bálint-csoport mellett a járvány kapcsán is több olyan segítő kezdeményezés indult – akár külön intézményi, akár országos, online formában –, melyek célja az egészségügyi dolgozók támogatása a mindennapi veszteségek, nehézségek feldolgozásában, ezeket pedig érdemes nemcsak plusz terhelést jelentő időszakokban, hanem „békeidőben" is kihasználni.