Mindennapi veszteségeink

2021-10-04 11:36:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: Dr. Piller Róza, kommunikációs felelős, MOK Hajdú-Bihar Megyei Területi Szervezete

Orvosoklapja - TESZünk egy kört

Ahogy minden évben, úgy 2017-ben is megemlékeztek az egészségügyi dolgozók áldozatos munkájáról a Berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórházban. Azonban a megemlékezés kivételesen nemcsak az elismerésekről szólt, hanem egy rövid időre előtérbe került az is, hogy mégis mi az az áldozat, amit az egészségügyi dolgozók nap mint nap meghoznak.

Az elmúlt másfél év során minden egyes nap hallhattunk az egészségügyhöz köthető áldozatokról: betegekről, akik közvetlenül a járványban vesztették életüket, majd azokról, akiket a járvány gátolt meg bármely módon abban, hogy megfelelő ellátáshoz jussanak. Kevesebbszer bár, de még azon egészségügyi dolgozókról is szó esett, akik esküjüket teljesítve, betegeik ellátása során váltak a pandémia áldozataivá. Utóbbi áldozatoknak a MOK is emléket állított a Kamara honlapján, ahol név szerint búcsúznak elvesztett kollégáinktól. Azonban kevésbé látszanak azok az áldozatok, amik számszerűen nem megfogalmazhatók. Össze lehet írni a hosszú munkaórákat, az ügyeleteket, miközben az egészségügyi dolgozók a betegeikért tettek, de nem látszanak az évek, évtizedek, amiket az átdolgozott éjszakák, a gyógyítással kéz a kézben járó szorongás és az elmúlt hónapok bizonytalansága elvett tőlük.

Testi-lelki egészség az egészségügyben

Az utóbbi hónapokban talán több figyelem jutott a pandémia kapcsán a társadalom és az egészségügyi dolgozók testi és mentális egészségére, ugyanakkor a gyógyítók testi-lelki jólétére irányuló felmérések már évtizedekre nyúlnak vissza. Annál is inkább, mert tapasztalataik az egészségügy mindenkori állapotának indikátoraként is szolgálhatnak, ahogy a benne dolgozók állapota is befolyásolja a rendszer hatékonyságát. A rendelkezésre álló eredményekből kirajzolódik, hogy a mindennapos stressz és a kimerültség az orvosok és ápolók egészségére is rányomja a bélyegét, az átlagpopulációhoz viszonyítva az egészségügyi dolgozók morbiditási és mortalitási adatai is negatív értelemben figyelemre méltók. És bár a társadalom elvárása az orvosok és ápolók felé – sok egyéb mellett – a mentális erőnlét, mégis, a napi munka mellett az egészségügyi dolgozóknak nem egyszer lelki problémákkal is meg kell küzdeniük, amelyek elől sokszor káros szenvedélyekbe menekülnek. Pedig az egészségügyi dolgozók nemcsak a munkájukkal hatnak betegeikre, hanem egészség-magatartásukkal modellt is teremtenek számukra.

Az egészségügyi dolgozók áldozata

A betegeikért egészségüket és életüket áldozó egészségügyi dolgozóknak állított emlékművet Berettyóújfaluban Dr. Kóti Csaba kezdeményezésére a Gróf Tisza István Kórház és a Magyar Orvosi Kamara Hajdú-Bihar Megyei Területi Szervezete 2017-ben. Az elvesztett egészségügyi dolgozók élete mellett arról a munkáról és önfeláldozásról is megemlékeztek akkor, mellyel napjaink betegellátását alapozták meg.

Napjainkban leginkább a járvány kapcsán, a szinte soha nem tapasztalt nyomás okán esik egyre több szó az egészségügyben dolgozók terheiről. Azonban ahogyan az emlékművet is jóval a járvány előtt avatták fel, úgy az orvosok és ápolók sem csak a pandémia idején kezdtek a gyógyításért áldozatot hozni. Nem csupán egy egészségügyi vészhelyzet idején teszik ezt, hanem az év minden napján. 

Az egészségügyi dolgozók áldozata nem csak a kórházakban, rendelőkben munkával töltött időt jelenti, és nem is pusztán a le nem élt éveket. Az évekkel együtt az egészségügyi dolgozók feláldozzák a betegellátásért mindazt, ami ezekbe beleférhetne: kezdve a kórházban, a családjuk helyett munkával töltött ünnepektől akár az egészségben töltött, aktív öregkorig. Vannak, akik úttörőként kutatva vagy éppen vezetőként alkotnak maradandót, míg még többen a betegágy mellett gyógyítva és ápolva szolgálnak a betegekért, vagy éppen ennek hátterét szolgáltatják.

A beteg érdeke

Fontos, hogy ne csak Semmelweis-nap alkalmából, egy emlékmű avatása vagy egy ünnepség során emlékezzünk meg az egészségügyben akár a járvány előtt, alatt vagy után munkájukért életüket áldozó dolgozókról, hanem folyamatosan: legyünk odafigyeléssel kollégáink iránt, levonva a következtetéseket, hogyan teremthetnénk élhetőbb körülményeket magunkért és a betegekért egyaránt.

A pandémia három hullámán túl, a negyedik küszöbén érdemes számot vetni azzal, mi az, amit magunkból adunk a betegek gyógyulásáért cserébe. Bár az egészségügyi rendszer folyamatos leterheltsége sajnos nem éppen teszi ezt lehetővé, szükséges lenne megtalálni az egyensúlyt a betegek érdeke és saját jólétünk között, hiszen valahol a kettő ugyanaz: magunknak is életben, egészségesen kell maradnunk ahhoz, hogy segíthessünk a hozzánk fordulókon. A már évtizedek óta működő Bálint-csoport mellett a járvány kapcsán is több olyan segítő kezdeményezés indult – akár külön intézményi, akár országos, online formában –, melyek célja az egészségügyi dolgozók támogatása a mindennapi veszteségek, nehézségek feldolgozásában, ezeket pedig érdemes nemcsak plusz terhelést jelentő időszakokban, hanem „békeidőben" is kihasználni.

Megtekintések száma: 343

Kitekintő az ország minden tájára: a területi szervezetek rovata

ESEMÉNYEK