A hallgatói kérdőíves felmérés eredménye

A MOK megújult elnöksége célul tűzte ki, hogy – lehetőség szerint – az orvostanhallgatókat is bevonja a saját jövőjüket is érintő döntésekbe. Ehhez elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megismerjük, mit gondolnak ők, hogyan látják az oktatást, mik a terveik orvosként az első években, ezért készítettünk egy kérdőívet, amelyet eljuttattunk az orvostanhallgatókhoz. A kérdőív eljuttatásában több hallgatói önkormányzat és dékáni hivatal aktívan segített, ezúton is köszönjük nekik!

Demográfia

A négy egyetem körülbelül a hallgatói létszámoknak megfelelő arányban képviseltette magát a felmérésben (SE [38,5%], DE [25,1%], SZTE [20,5%], PTE [15,7%]). A kérdőívet néhány nap alatt a hat évfolyam hallgatói közül 3753-an töltötték ki, évfolyamonként hozzávetőlegesen egyenlő arányban.

A kitöltők 87,9%-a általános orvostudományi karon tanul, 22,1% fogorvos lesz, a jövő orvosainak 62,7%-a.

Oktatás

A kérdőív első része magával az oktatással foglalkozott: mit gondolnak a hallgatók az egyetemi curriculumról. A felmérés eredménye azt mutatta, hogy bár a medikusok alapvetően hasznosnak és használhatónak ítélik meg az egyetemen kapott elméleti tudást, mégis túl nagy súllyal esik a latba. Emiatt a hallgatók az elméleti képzést sokszor kifejezetten stresszesnek élik meg, túlterheltek (a válaszadók 88,5%-a). 

Az egyetemről kikerülve nem érzik magukat felkészültnek a betegellátásra, az orvosi hivatásra, ennek a felmérés alapján a leggyakoribb okai, hogy

• a klinikai tárgyak oktatóinak a betegellátás mellett nem jut elég idejük az oktatásra (65,3%);
• a nagyobb csoportlétszám miatt kevés közvetlen hallgató-beteg kapcsolat alakul ki (63,9%);
• a medikusok kevésnek érzik a gyakorlati tudást, amit kapnak (56,7%);
• az egészségügyi dolgozók az oktatás során nem sugároznak pozitív jövőképet a hallgatók felé (62,5%) 

Jóllehet az orvosképzés folyamatos átalakulásban, fejlődésben van, úgy tűnik, még mindig mindig számos lehetőség kínálkozik a javítására, a visszajelzések alapján ezek elsősorban a gyakorlatiasabb szemléletmód átadása, a hallgatói stressz kezelésében való segítségnyújtás és az stresszfaktorok csökkentése, a kis csoportos, közvetlen orvos-beteg kapcsolatok kialakítását priorizáló oktatási forma alkalmazása.

Egyetem után

Kíváncsiak voltunk arra, mik a hallgatók tervei az egyetem elvégzését követően, hogyan látják a rezidensi létet, a várható fizetést, a munkarendet, a családalapítást.

A hallgatók mindössze 17,9%-a gondolja úgy, hogy kizárólag a közfinanszírozott egészségügyben fog dolgozni. 12,2% eleve csak a magánegészségügyben képzeli el a jövőjét, és 67,5% mindkét szektorba. 

Minden ötödik hallgató (21%) elsősorban külföldön szeretne elhelyezkedni a végzést követően. Amikor ezt a kérdést úgy tettük fel, hogy tervez-e külföldi munkavállalást, akkor ez az arány 29,7%-ra emelkedett, azaz majdnem minden harmadik leendő orvos tervezi, hogy valamikor elhagyja az országot.

Diplomaosztó után 4,9% kezdene tudományos karrierbe, 13% pedig erősen fontolgatja azt. Nem ennyire népszerű az oktatás, a kitöltőknek csak 2,5%-a maradna egyetemi oktatói karriert építeni.

Amikor arra voltunk kíváncsiak, hogy a fenti jövőképet milyen okok, döntési pontok határozzák meg, az alábbi válaszokat kaptuk.

A hallgatók 50,5%-a azért menne külföldre dolgozni, mert nem látja, hogy az itthoni bérekből hogyan tudna megélni, 57,9%-ot pedig az is motiválna, hogy külföldön jobbnak látja a munkakörülményeket, a tanulási lehetőségeket. 

A közalkalmazotti bértábla alapján megadott kezdő orvosi fizetésből, a havi nettó 187 000 Ft-os alapbérből a hallgatók 89,4%-a úgy érzi, nem tudna megélni. A megfelelő fizetés érdekében 28,9% kész egy vagy több másodállást vállalni, de 52,1% inkább nem így szeretné megoldani az anyagi problémákat. A hallgatók 85,3%-a szerint nem jó megoldás az, hogy fizetés helyett ösztöndíjjal lehet kiegészíteni a havi bevételeket. 

Rákérdeztünk a paraszolvenciával kapcsolatos véleményekre is. A hallgatók 49,2%-a elutasítja az elfogadását, ugyanakkor 6,2% teljes mértékben, 8,9% nagyrészt egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a hálapénz jó keresetkiegészítés, és el is fogadná. Szövegesen többen megírták, hogy a hálapénz rendszerét rossznak találják, de családjuk megélhetése miatt elfogadnák azt. A leendő orvosok háromnegyede szerint a hálapénz megmérgezi az orvos-beteg kapcsolatot, és 67,3%-uk szerint korrupciónak minősül, 72,7% szerint negatívan hat a rezidensek és szakorvosok előmenetelére.

Az teljesen természetes, hogy a kitöltők 97,5%-a nemcsak dolgozni szeretne, hanem emellett elegendő szabadidőt is, amelyet a barátaikra, családjukra fordíthatnak. A hallgatók 92,6%-a – úgy tűnik – elégedett lenne a MOK által januárban beterjesztett bértáblával, és annak megvalósulása esetén jövőjét Magyarországon tervezné.

Ez azt is mutatja, hogy a kezdő orvosok itthon tartásának leghatékonyabb módja nem ösztöndíjprogram vagy bármilyen röghöz kötés, hanem egyszerűen a tisztességes fizetés megadása. Ezzel a külföldre menők 20-30%-os aránya 5-6%-ra mérséklődne, ami rengeteg segítséget jelentene az elöregedő orvostársadalom megújításában.

A kérdőív végén lehetőséget adtunk a kitöltőknek, hogy gondolataikat megosszák velünk, 2837-en éltek is vele. Kaptunk bátorítást, véleményeket a kérdőívről, voltak, akik a hálapénzről írtak bővebben, sok visszajelzés az oktatást érintette, a gyakorlati képzés elégtelenségét, a stresszt és kiégést előtérbe helyezve, és voltak sokan, akik az egészségügy helyzetéről írták meg rövid véleményüket.

„Klinikákon nehéz fejlődni, a »nagy« szakorvosok nem szívesen hívnak be beteget vizsgálni, mert akkor kellemetlen a boríték elvétele, inkább elküldenek minket. Fiatal rezidensként műtétekhez ugyanezen okból nehézkes bejutni, leginkább megfigyelni hagynak, mert féltik a pozíciójukat, ugyanakkor a vidéki kórházakban láthatóan kedvesebbek, segítőkészek, sokkal emberségesebbek az orvosok, pedig jóval több munkájuk van, de így is tanítanak, mondjuk nem titkoltan azért, hátha oda megyünk dolgozni.”

„Nagyon pozitív eddig a MOK újraszerveződése, további kitartást és sikeres, lendületes munkát kívánok! :)”

„1. Nagyon hálásak vagyunk a kamara változtatási kezdeményezéseiért. 2. A szakképzésben való elhelyezkedést is meg kellene változtatni – engem több igazgató azzal küldött el, pedig még nem is végeztem az egyetemen, hogy majd PhD után vagy egy másik szakvizsgát követően VALÓSZÍNŰLEG kapnék helyet, mert a mostaniak előre le vannak osztva. Budapesten halmozottan nehéz.”

„A legtöbb egyetemi oktató lehangoló, demotiváló, akik pedig nem mondják ki véleményüket, azokon is látszik a kiégés.”

„Gondolkodó, empatikus polgárként a bérezésen felül a kormány és a társadalom is nagyban meghatározza, itthon szeretnék-e maradni.”

„Megfelelő munkaidő. Ne napi 24 órát dolgozzon egy orvos.”

„Hacsak a férjem nem lesz anyagilag stabil, nem alapítok családot, ha egyáltalán arra lesz időm, hogy megismerkedjek egy férjjel.”

„Elkeserítőnek tartom, hogy ennyi év tanulás, sokszor szenvedés után jelenleg ötödéves hallgatóként azon kell aggódnunk a barátaimmal, hogy egyetem után mégis mit kezdjünk magunkkal. Miből fogunk élni, hol kapunk majd állást, ahová menni szeretnénk, lesz-e olyan mentor, aki valóban segíteni, oktatni szeretne minket, vagy csak egy újabb óriási küzdelem árán érhetjük el a szakorvosi címet. Nem gondolom normálisnak azt, hogy 24 évesen, lassan egy orvosi diplomával a kezemben hasonló problémákon gondolkodom, hiszen az egészségügyi állapotok rendezése a mi feladatunk lenne, Magyarországon dolgozni lenne a legnagyobb öröm számomra, a legkényelmesebb, közel a családomhoz, hiszen az egyetemi évek is annyit elvettek a családdal töltött időből… Ennek ellenére még nem találkoztam olyan hallgatótársammal, aki legalább egyszer ne gondolkodott volna el, hogy elmegy itthonról. Hiszen csak pár óra távolságban egy olyan fizetést kaphat az ember, amivel az életszínvonala jóval magasabb lehet, megbecsülik a munkáját, azt az utat, ami által oda jut.”

„Sajnos nem látok rá esélyt, hogy a hazámban helyezkedjek el orvosként. Már a szüleim idejében is, a rendszerváltás idején sok ígéret elhangzott az egészségügy megreformálásának kapcsán. Ezek döntő többsége nem valósult meg. Nem igazán látom jelentős változás esélyét az én életem során. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy már nem is számít, milyen orvosi szakirányban sikerül rezidenshelyet szereznem külföldön, akkor is elfogadom, ha itthon esetleg olyan szakterületi helyet kapnék, amelyet a legjobban szeretnék.”

„Teljes mértékben egyetértek, ez a kezdeményezés adta vissza a hitem. Hogy nem biztos, hogy a választott hivatásom miatt nem kell meghalnom tíz évvel előbb, és egy szenvedő életet élnem addig. “

„Több rezidens szakképzési helyre lenne szükség”

„A hálapénzt teljes mértékben el kellene törölni, mert ezért van az, hogy nekem tetsző szakirányokat elvetettem, mert tudom, hogy az idősebb orvosok úgyis eltaposnának. A béreket egyértelműen emelni kellene, ennyiből nem lehet albérletet fizetni, saját lakást fenntartani, így félretenni sem. A jövőnk, ahhoz képest, mennyit tanulunk, abszolút nincs megalapozva az elején.”

Összefoglalás

A kérdőív összefoglaló tanulsága az, hogy a hallgatók (bár még nem dolgoznak benne), reálisan látják az egészségügy problémáit, megfelelő pénzügyi és munkavégzési feltételek esetén elszántan, hivatástudattal telve kívánják gyógyítani a betegeket. Ennek érdekében megkeresik azt a helyet, ahol ezt tisztességgel meg is tudják tenni, mindannyian bízunk abban, hogy ez Magyarország lesz.