A vezető rezidensi rendszer első évének értékelése

A vezető rezidensi rendszer bevezetéséről szóló rendelet 2022 őszén lépett hatályba, ennek értelmében év végén ezt követően hivatalosan is megkezdhették munkájukat.

A rendeletben megjelenő vezető rezidensi rendszert rengeteg háttérmunka előzte meg. Fontosnak tartom kiemelni, mekkora a jelentősége, hogy a rezidenseknek a grémium tagjaként hivatalosan nem megkerülhető módon részt kell venniük szakképzésük folyamatában a minőségbiztosítási, szervezési oldalon is. A projektet Sipka Balázs elnöksége alatt a Magyar Rezidens Szövetség először Szegeden alkalmazta pilot jelleggel, majd más régió klinikái is átvették a gyakorlatot (pl. Sebészeti Klinika, Debrecen). Báthori Gergő elnöksége alatt, hosszas tárgyalásokat követően jelent meg végül a rendelet, mely deklarálja a vezető rezidenseket.

A jogszabály rendelkezései alapján a vezető rezidens feladata:

1. a) az egyetemi régióba tartozó szakorvosjelöltekkel való folyamatos kapcsolattartás,
2. b) a szakképzéssel összefüggő ügyekben a képzőhelyekkel vagy a szakképzési központokkal való kapcsolattartás segítése,
3. c) a szakképzési grémium munkájában történő részvétel és
4. d) a grémiumvezető által rábízott feladatok elvégzése.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb eredménye az MRSZ történetében a vezető rezidensi rendszer (továbbiakban: VR) bevezetése. Tekintettel azonban az MRSZ tagösszetételére a fiatalos erő és lendület előnye mellett van egy hátránya, mégpedig a hatalmas fluktuáció. Ez a hátrány könnyen előnnyé is tud fordulni a hosszú távú kapcsolatrendszer kialakulásával, mely a korábbi tagok között megmarad, de a fluktuáció ténye mindenképpen nagy kihívást jelent az MRSZ projektjeinek hosszú távú menedzselésénél. Pontosan ilyen a VR, melynek kidolgozásában részt vevő kollégák nagy része már szakorvos, aki a VR menedzselésében nem vesz részt. Éppen ezért minden alkalmat megragadok arra, hogy az aktív rezidenseket bátorítsam: az MRSZ-nél jelentkezzenek önkéntes segítőnek, később akár tisztségviselőnek. Sarokköve ugyanis a rendszer sikerességének, hogy megfelelő utánpótlást tudjunk nevelni szervezeten belül. Kiemelt szerepe van ebben a rendszeres, sokszor akár ismétlődő tartalmú, tárgyú kommunikációnak az MRSZ vezetősége és a rezidensek, valamint a Magyar Orvosi Kamara (MOK) között. A MOK Szakorvosjelölti Csoportja számos ponton segítette munkánkat Varga Tamás csoportvezető irányításával.

Az MRSZ elnöksége felmérte a VR egyéves tapasztalatait, bekérte az eredményeket, visszajelzéseket a régiós elnököktől (ők felelősek a régiójukhoz tartozó vezető rezidensek koordinálásáért). Az eredmények alapján sok pozitívum, de természetesen negatívumok is felszínre kerültek, melyeket ismertetek.

2023 őszén megrendezésre került az I. MRSZ – Vezető Rezidensi Találkozó és Országos Rezidens Konferencia (2023. szeptember 29.  október 1.) Debrecenben. A kongresszus hatékony volt, a részvételi arányon van mit javítani, a 2024-es esemény már szervezés alatt van. Alapvető dolog, de nagy eredmény, hogy a vezetők szinte 100 százaléka felvette a kapcsolatot a régiójában dolgozó rezidensekkel, és elkezdték összeírni, megbeszélni a felmerülő problémákat. Az általános orvosi karok szak- és továbbképzési központjaival a kapcsolattartás megkezdődött, hol aktívabban, hol kevésbé. Ezen mindenképpen célszerű tovább javítani. Az MRSZ-vezetővel tudomásom szerint minden vezető tartja a kapcsolatot, de általános érvényű, hogy a kommunikáció gyakoriságán javítani kell. A debreceni régióban havi szintű közös online megbeszélések kerültek bevezetésre az értékelőt követően. Összességében tehát nagy előny, hogy sokat javult a kommunikáció az MRSZ, a tagok, a szak- és továbbképzési központ között. A felmerülő problémák rendszeres tárgyalása hamar megoldásokhoz tud vezetni. Jó példa erre a szombatok után járó pihenőnap kiadásának gyakorlata. Egy VR-megbeszélésen rögtön kiderült, hogy mely osztályokon milyen gyakorlat zajlik, és a vezetőkkel tárgyalva könnyebben oldódott, oldódik meg az a probléma, amit már máshol megoldottak, és erre fel is hívjuk a figyelmet.

Két komoly problémára is fény derült az értékelés során. Bár meg kell jegyezni, hogy a vezető rezidensek egy jelentős része be van vonva a grémiumi tárgyalásokba, mégis előfordultak olyan komoly esetek, ahol a grémiumvezető nem bánik partnerként a hozzá tartozó vezető rezidenssel, akár a kompetencia vizsgákon való aktív részvételből is kihagyják. Ez lehet szándékos, ám okozhatja az információ hiánya is. Mi utóbbira gondolunk, hiszen a szakorvosképzést komolyan vevő grémiumvezető professzorok érdeke is a hatékony szakképzés és a vezető rezidensekkel történő együttműködés. Ennek érdekében az MRSZ elnöksége azt tervezi, hogy felveszi a kapcsolatot közvetlenül a grémiumvezetőkkel is, és akár évente egy-két fórum szervezésével összehangolhatóvá válik a közös munka.

A visszajelzések szerint a legkritikusabb pont talán mégis az anyagi. Az orvosi hivatás egész embert kíván, melyhez 2020 óta a korábbiakhoz képest jelentősen megemelt fizetés is társul. Az egész embert kívánó munkán túl már a rezidensek nagy részének családja van, vagy családot tervez alapítani. Érthető tehát, hogy a VR működésére fordítandó plusz idő és energia igen felértékelődik. Azt gondolom, ezt becsületesen megfizetni nem is lehet. A transzparencia azonban alapelv kell, hogy legyen. Még ha jelképes összeg is illeti meg a vezető rezidenst és vele együtt a grémium minden tagját, átláthatóan kell kommunikálni a VR díjazását. Felméréseink szerint a vezető rezidensek 100 százaléka dolgozott úgy egy évig, hogy nem tudta pontosan, mekkora összeggel kompenzálják munkáját, de a rendelkezésre álló forrás mennyisége, elosztásának metodikája sem ismert azóta sem. Becsülendő tehát mindenkinek a munkája, aki a VR működéséhez hozzátesz. Az a véleményem, hogy ezt első évben még el lehet könyvelni az újdonság varázsának, azonban a továbbiakban szükséges lesz a kifizetések egyértelmű kommunikálására. Jó példával jár Debrecen. A négy régió közül egyedül a Debreceni Egyetem orvoskarának dékánja, Mátyus László kérte és vette figyelembe az MRSZ értékelését a vezető rezidensek díjának elosztásához. Bízom benne, hogy példája országos gyakorlattá válik.

Kihívást jelent a lejárt pályázatok újrakiírása is, amiről az OKFŐ-vel zajlanak a tárgyalások.

Röviden összefoglalva: a vezető rezidensi rendszer elindult, működik, de gyerekcipőben jár. Nagyon komoly lehetőség a rezidensek számára, hogy javítsanak a képzésük minőségén azzal, hogy a problémákat felszínre hozzák és közösen megoldják. Időbe telik azonban, mire a rendszer gyakorlattá válik, kialakul a résztvevői között a kölcsönös bizalom és a hatékony munka. Minden rezidenst arra buzdítok, hogy vegye fel a kapcsolatot az MRSZ vezetőségével.