Hova tovább a rezidens ösztöndíjak tekintetében?

2011 júliusában jelentette be az akkori egészségügyi tárca (Réthelyi Miklós miniszter, Szócska Miklós államtitkár és Páva Hanna helyettes államtitkár), hogy létrehozásra kerül a Rezidensi Támogatási Program, mely keretein belül szakorvosjelöltek és szakgyógyszerészjelöltek részére adómentes többletjövedelmet biztosítanak. A létrehozási szándék mögött a rezidensek 2010-es évek eleji pocsék bérszínvonalának rendezése és a frissen végzett orvosok kivándorlási tendenciájának visszafordítása állt. A program megalkotása válaszreakció volt a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) által 2011 májusában indított orvosi felmondóakcióra is, amely a bérek és a munkakörülmények rendezését tűzte ki célul. Összehasonlításképpen, a 2010-es évek elején a friss pályakezdő rezidensek nettó átlagbére 80 ezer és 110 ezer Ft között volt, ez az adott időszakra a Központi Statisztikai Hivatal adataival számolt kumulált inflációval a mai értékén 156 000 és 214 980 Ft közötti összegnek felel meg reálértéken. Nem csoda, hogy az akkori egészségügyi vezetés lépéskényszerben volt, ha legalább meg akarta próbálni Magyarországon tartani a fiatal generációt.

Az ágazati döntés bejelentése azonban nem aratott osztatlan sikert az orvosi közvéleményben. Az MRSZ részéről Papp Magor korábbi elnök úgy fogalmazott, hogy a felvázolt koncepciót – aktuális formájában – nem tartja életképesnek, annak megvalósítását elhibázott lépésnek vélné. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) álláspontját Éger István elnök ismertette sajtótájékoztatón: átgondolatlannak nevezte a koncepciót, amely véleménye szerint bérfeszültséget generál, valamint sérelmezte, hogy a MOK-ot megfosztották attól a jogtól, hogy előzetesen véleményt nyilvánítsanak a tervről.

A nagy médiavisszhangot kapott bevezetés első hónapjaiban a megálmodott program felemás eredményeket szült, a később (a mára már Országos Kórházi Főigazgatósággá alakult) ÁEEK-be olvadt egykori Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) adatai szerint az egészségügyi államtitkárság által meghirdetett program 620 helyére összesen 141-en jelentkeztek. Az új feltételrendszer alapján a szakorvosjelölteknek szerződésben kellett vállalniuk, hogy a szakképzés után a képzés tartamának megfelelő időtartamban, amíg támogatásban részesültek, közfinanszírozott ellátást nyújtó egészségügyi intézményben dolgoznak Magyarországon. Emellett azt is vállalniuk kellett, hogy nem fogadnak el paraszolvenciát, és szerződésszegés esetén arányosan, jegybanki alapkamattal emelt mértékben kell visszafizetni a kapott összeget. Az MRSZ a bejelentést követően két hónapon belül elérte az ösztöndíj szerződéses feltételeinek az érdemi módosítását, aminek következtében a program népszerűvé vált, és a meghirdetett helyek mind feltöltődtek. A kezdeményezés ambivalens megítélése ellenére éveken át jelentős mértékben hozzájárult a fiatal orvosok itthon maradásához, amit a jelentősen alacsonyabb kivándorlási számok is igazoltak.

Az ösztöndíjak összege és alapelvei a rezidensek legnagyobb létszámát érintő csoportokban érdemben az elmúlt 13 évben változatlan volt: az ágazatirányító által meghatározott hiányszakmák (ezek eredetileg országosan, illetve területileg, később kórházankénti bontás szerint is kerültek meghatározásra) esetében havi nettó 150 ezer Ft, vagyis egy ötéves szakképzési módusz-értékkel számolva leggyakrabban összesen nettó 9 millió Ft („hiányszakmás ösztöndíj”), az egyéb szakmák havi 100 ezer Ft, azaz öt évvel számolva összesen 6 millió Ft volt a támogatás összege (Markusovszky Lajos-ösztöndíj). Ezt a képet csak az egyes szubspecialitásokra bevezetett, de összességében kevés kollégát érintő speciális, emelt összegű ösztöndíjak árnyalták.

A rendszerben az OKFŐ, illetve jogelődje, az ÁEEK rendszerint minden év januárjában hirdette meg a pályázati lehetőséget, az előző évben rendszerbe lépett rezidensek számára. A bírálat néhány hónapot vett igénybe, és az első kifizetés januárig visszamenőlegesen is tartalmazta az összegeket. A pályázat keretében meghatározásra kerültek rangsorolási szempontok, ez azonban mindvégig névleges maradt, mert a rendelkezésre álló forrás minden évben valamennyi pályázó rezidens részére elegendőnek bizonyult. A tavalyi évben azonban a korábbiakkal szemben jelentős csúszást szenvedett a pályázat meghirdetése, melynek szükségességét a Magyar Rezidens Szövetség folyamatosan képviselte a döntéshozók felé. A rezidensek körében folyamatosan nőtt a bizonytalanság, majd 2023 júliusában az országos sajtóban felröppent, hogy az OKFŐ, illetve a minisztérium a Rezidens Támogatási Program megszüntetését tervezné, az időközben megvalósult orvosi béremelésre hivatkozva. Szerencsére ez a veszély nem bizonyult valósnak, és az MRSZ-nek a szeptemberi–októberi pályázás ellenére is sikerült elérnie a januárig visszamenőleges kifizetést is, amivel jelentős érdeksérelmet került el az OKFŐ.

Nem túlzás azonban azt állítani, hogy mindenki számára világossá vált: a jelenlegi formában a rezidensi ösztöndíjak nem felelnek meg az eredetileg 2011-ben meghatározott céloknak. Az OKFŐ képviselőinek álláspontja szerint az ösztöndíjrendszer bevezetésekor meghatározott célok egy része a jelenlegi illetmények mellett álláspontunk szerint már ösztöndíj nélkül is megvalósul (például a pályakezdés elősegítése, a szakmai megbecsültségük erősítése). Kiemelendő, hogy az ösztöndíjak reálértéke a tapasztalható inflációs folyamatok miatt a felére esett, és az alapfizetéshez képest arányában sem jelent már olyan egzisztenciális előnyt. Egy rezidens kollégánk szavait idézve: egy hétvégi magánorvosi ügyeletben meg tudja keresni ezt az összeget.

Ezek figyelembevételével az OKFŐ az MRSZ-szel folytatott korábbi egyeztetéseken elhangzottak egy részét is figyelembe véve 2024 februárjára elkészítette Rezidens Támogatási Program módosításának új koncepcióját.

Hogyan is tovább?

Az új ösztöndíjkoncepció szerint az általános, mindenki számára pályázható rezidensi ösztöndíj (Markusovszky-ösztöndíj) megszűnik, a Hiányszakmás ösztöndíj feltételei pedig jelentősen megváltoznának, melynek főbb ismertetői az alábbiak:

A Hiányszakmás ösztöndíj átalakításának alapját a miniszter által meghatározott hiányszakmák jelentik. A hiányszakma meghatározás során országos és intézményi hiányszakmák kerülnek megjelölésre, amelyek választása esetén a rezidensek – pályázat útján – a korábbihoz képest jelentősen emelt összegű ösztöndíjra jogosultak. Így az egyes intézményekben fokozottan jelentkező HR-hiányok mérséklése is biztosítható. Az új ösztöndíj elsődleges célja tehát a konkrét intézményi hiányterületek felszámolása, csökkentése.

Az ösztöndíj összege az alábbiak szerint alakulna: budapesti székhelyű intézmény, klinikai központ, irányító megyei intézmény, országos intézet: 150 ezer Ft/hó, minden egyéb intézmény esetén (ez tehát zömmel a kisvárosi, rosszabb HR-helyzetű intézményeket jelenti): 300 ezer Ft/hó.
Alapelvi szinten elmondható, hogy a Rezidensszövetség támogatja a rossz humánerőforrás-helyzetben lévő szakmák és intézmények előtérbe helyezését, a financiális ösztönzők által is.

A korábban is kifejtettekkel összhangban, és az azóta mért inflációra is tekintettel javasoltuk, hogy az új ösztöndíj alsóbb szintje legalább nettó 200 ezer Ft/hó, felsőbb szintje legalább nettó 400 ezer Ft/hó összegű legyen. Véleményünk szerint így tudna ez minél nagyobb motivációt és (az egyes szintek között) megfelelő differenciálást is jelenteni. Persze mindez jelentős bérfeszültséget is okozhat, amelyre is figyelemmel kétséges az emelt összegekre irányuló javaslat ágazatirányító által elfogadása.

Fentieken túl kértük az OKFŐ-t, hogy a Rezidens Támogatási Program kerüljön kiterjesztésre az eddig kimaradt szakfogorvosképzés területére is, és számukra kerüljön létrehozásra egy új ösztöndíjtípus. Az államilag finanszírozott szakfogorvosjelöltek jelenleg csekély létszámában ez jelentős előrelépést jelenthet, míg az ösztöndíj feltételrendszerének (államilag finanszírozott ellátóhelynél maradás) vállalása az állami fogászati ellátás fenntarthatóságához is hozzájárul. Erre vonatkozóan Linninger Mercedes MOK FTESZ elnökkel is közösen ismételten elküldtük javaslatainkat Takács Péter államtitkár úrnak.

Zárásként fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az ösztöndíjrendszer átalakításának fontossága mellett – a bérrendezés óta eltelt időszak jelentős inflációjára tekintettel – szükségesnek látjuk azt is, hogy a jövőben az OKFŐ, illetve a belügyminisztérium priorizálja a fiatal orvosok bére reálértékének megőrzését is. Ennek érdekében kértük, hogy az OKFŐ saját hatáskörben vizsgálja meg az ügyeleti díjak megemelését, illetve kezdeményezze az alapbér elmúlt évek inflációjával való korrekcióját, amely biztosíthatja a szakképzési rendszer elmúlt néhány évben tapasztalt népszerűségének megőrzését, azaz a fiatal orvosok itthon tartását.