Mindig van hova fejlődni

2021-10-08 08:00:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: Dr. Piller Róza, csoportügyvivő, MOK Szakorvosjelölti Csoport

Orvosoklapja - Utánpótlás

A Szakorvosjelölti Csoporthoz közvetlenül megalakulása után máris több, aktuális ügyeket érintő megkeresés érkezett – ennél jobban talán nem is jelezhetné más, mennyire esedékes volt már egy rezidenseket képviselő csoport létrehozása a Magyar Orvosi Kamarán belül.

A pillanatnyi kérdések, gondok, ötletek mellett persze jó néhány olyan krónikus probléma is akad a szakképzéssel, a rezidens orvosok jogviszonyával kapcsolatosan, amelyek nemhogy megoldásra, de még szinte felfedezésre várnak.

Magát a szakképzést érdemes talán három szemszögből is áttekinteni. 1. Mi az, ami papíron megtörténik, 2. ehhez képest mi folyik a valóságban, és 3. mi lenne hosszabb távon a legkifizetődőbb a szakmai fejlődés szempontjából. Elméletben ezeknek fedniük kellene egymást, azonban a gyakorlatban az említett három szempont számtalanszor nem találkozik – legalábbis ezek a „szájhagyomány útján” terjedő tapasztalatok. A papíron igazolt gyakorlatok nem feltétlenül igazak, a mindennapi munkába rejtett „szakmai gyakorlat” pedig sokszor nem célravezető sem a szakorvosjelöltek, sem a betegek szempontjából, ezek leginkább a rogyadozó ellátási rendszer tovább-bicegését szolgálják – szóval mind olyan kényszermegoldások, amelyek mindenki részéről további kényszermegoldásokat szülnek. Egyelőre ezekről objektív adataink csak elszórtan vagy egyáltalán nincsenek, pedig ismeretük lényeges lehetne egy mindenki számára pozitív irányú elmozduláshoz.

A rendszerben jelentkező anomáliák megszüntetéséhez elengedhetetlennek látszik a képzési rendszer valamilyen szintű átalakítása, melyhez együttműködés szükséges. Az illetékes döntéshozók szándéka erre megvan, ahogy Magyar Rezidens Szövetséggel is megkezdték már a kommunikációt ez ügyben, de természetesen a mindenki számára megfelelő megoldás megtalálásához az ebben dolgozó, tanuló rezidensek elvárásait is meg kell ismernünk. A képzés megújítása során végül el kellene jutni arra a pontra, ahol a papíron szereplő követelmények szinte minden esetben találkoznak a gyakorlattal, valamint a szakorvosjelöltek és a képzőhelyek számára is gyümölcsöző – legyen szó a szakorvosjelöltek önálló kompetenciáinak kérdéséről, a szakmai sztenderdek megtartásáról vagy a munkaszervezés megoldásairól.

Azonban a képzési rendszer nem a szakorvosjelölteket érintő egyetlen kérdés, amely kényszermegoldásokkal működik. A béremelést megelőzően a megfelelő juttatások megoldása is inkább kényszerpályán mozgott, és bár az ösztöndíjak rendszere a rezidensek támogatására jött létre, igénybevételük nem kevés kötöttséggel jár. Azonban talán nem is ez a mindennapokban legtöbb bosszúságot okozó kérdés az ösztöndíjakkal kapcsolatban, sokkal inkább a kapcsolódó szerződések egyoldalú betartatása. Míg a szakorvosjelöltek a szerződésben foglaltak nem megfelelő teljesítése esetén rövid időn belül komoly szankciókkal szembesülnek, addig a másik, központi részről ilyen következményekkel nem kell számolni. Talán ennek kompenzálása is szükséges lenne, de az erről való világos, aktuális, nyílt kommunikáció támogatói részről mindenképp indokolt, az esetek jó részében határozottan megnyugtató lenne. Érdemes lenne például tisztázni a kifizetések rendszeres csúszásának okát, és hogy hogyan segíthetnének ezen az érintett rezidensek, miként lehetne ezt központi részről is kommunikálni feléjük.

A béremelést követően az ösztöndíjak további létjogosultsága is bizonytalanná válhat. Mivel ezek gyakorlatilag az eddigi alacsony fizetés kompenzálására kerültek bevezetésre és vették őket igénybe, lehetséges, hogy fenntartásuk okafogyottá vált. Emellett érdemes azt is megvizsgálni, hogyan viszonyulnak ezek az összegek továbbiakban a szakorvosok, főként a frissen szakvizsgázottak fizetéséhez, vagy milyen feszültségek forrása lehet az ösztöndíjak fenntartása. Érdemes lehet újragondolni az ösztöndíjak célját és elosztásukat a jövőben, bevonva ebbe minden érintettet, azaz a már ösztöndíjat nyert vagy arra pályázni szándékozó rezidenseket is. Az ösztöndíjrendszer kivezetése, átalakítása persze az egyes érintettek szempontjából igazságtalannak vagy épp fenntartásuk indokolatlannak tűnhet, ezért lenne szükséges megfelelő tájékozódás után egy kompromisszumos döntést hozni a kérdésben.

A fenti problémák megoldásához mind-mind együttműködés szükséges minden érintett részéről. Ideális lenne, ha nem csak egyoldalú érdekek mentén születhetnének ezekre félmegoldások, amelyek miatt egy vagy több szereplő is inkább csak sérül, hanem minden fél meghallgatásra kerülne – köztük a szakorvosjelöltek is.

Megtekintések száma: 114

Fiatal kollégáink rovata

ESEMÉNYEK