2025-08-07 16:24:00 FORRÁS:
Szerző: Dr. Svéd Tamás
Realitás projektAz új, országos Alapellátási Ügyelet kialakításáról a 2021-22-es Hajdú-Bihar megyei próbaidőszak kiperelt záró dokumentumának fényében
Rövid összefoglalás: Az új alapellátási ügyeleti rendszer bevezetése Takács Péter egészségügyi államtitkár sokat hivatkozott mintaprojektje - lett volna.
Ehelyett az az állatorvosi ló lett, melyen egyidejűleg bemutatható
Pedig megelőzően EU-s pénzből, jelentős energia ráfordításával lezajlott egy egy éves, egy megyét érintő próbaidőszak. A pilotprojekt dokumentumai azonban nem váltak publikussá, kitartó civileknek nemrég sikerült kiperelni azokat - köszönet érte! Most hozzánk is eljutottak, mi pedig engedélyükkel közzé tesszük. Az alábbi cikk a pilotprojekt sajátosan szűkszavú összefoglalójáról, a tapasztalatok értékelésének elmaradásáról, a félresiklások előre látható voltáról szól. A cél nem a triumfálás, sokkal inkább szeretnénk, ha ezúttal levonnánk a tanulságokat: publikus, konszenzusos, végigbeszélt tervek, megfelelő előkészítés és a szakma bevonása, együttműködésének megnyerése nélkül újra és újra ugyanazon pocsolyákban tapicskolunk és botladozunk majd.
Az Alapellátási Ügyeletek megkezdett átalakítása, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) alá rendelése óta a folyamathoz számos érzelem, felhang, politikai és egyéb mellékzönge tapad.
Ha az e körüli csetepaté mostanra elcsendesedett volna, akkor akár tovább is léphetnénk, hagyhatnánk a kezdeteket a múlt ködébe veszni. Sajnos azonban nem ez a helyzet.
A közelmúltban a Magyar Orvosi Kamara (MOK) által nyújtott anyagi és jogi segítséggel a háziorvosok a pert nyertek, a Kúria lényegében kimondta, hogy mindvégig a fenntartásaikat hangoztatóknak volt igazuk: kétoldali és konszenzusos szerződés nélkül az alapellátók sem kényszeríthetőek ügyeleti munkavégzésre. A helyzetet “huszárosan” megoldandó a kormány egy salátatörvénybe rejtve gyorsan átírta a szabályokat, így elvileg mostantól a háziorvosok már érvényes szerződés nélkül is kényszeríthetőek ügyeleti ellátásra. Hogy ez a törvény és következményei mennyiben felelnek meg a magyar és európai jogrendnek, ki és milyen formában viseli a felelősséget az így nyújtott ellátásért, az később fog kiderülni. A végső szót az Alkotmánybíróság mondhatja ki.
Mivel pedig a nyitva maradt vitás kérdéseknek ez is csak egy szelete - érdemes a most birtokunkba került dokumentumok fényében megemlékezni az új rendszer indulásáról is.
1. A baljós csillagállás a kezdeteknél részben független volt az alapellátás gondjaitól. Az ágazat irányítását frissen átvevő, a szakma és MOK által bizakodva fogadott Takács Péter államtitkár az egészségügy átszervezését, új egészségügyi törvény létrehozását harangozta be 2022 nyarának elején. Ehhez a szakma bevonását, a tervek nyár végéig való nyilvánossá tételét ígérte. Az ígéret nem teljesült, az új törvény először a sajtónak kiszivárogva jelent meg novemberben, majd a MOK és a teljes szakma tiltakozása, módosítási javaslatai ellenére lényegében azonos szöveggel gyorsan a parlament elé is került.A MOK és az orvosok csalódottnak és becsapottnak érezték magukat, a kamara vezetői egy konszenzusos reform elindulása érdekében követeléseket fogalmaztak meg, ezek eléréséhez nyomásgyakorlás előkészítéséről döntöttek, amit a köztestület februárban összehívott Országos Küldöttgyűlésén a küldöttek nagy többsége lelkesen megszavazott.
Az eredeti elképzelés ekkor még csak a pontokba szedett célok közzététele és a nyomásgyakorlás előkészítésének bejelentése lettek volna.
Azonban a szintén Takács Péter által ekkoriban áterőltetett, új, országos szintű alapellátási ügyeleti rend ellen az érintett házi- és alapellátó gyermekorvosok jelentős része ellenérzésekkel viseltetett, s képviselőik a Küldöttgyűlésen a nyomásgyakorlás azonnali megkezdéseként ezen új ügyeleti rendszer bojkottjára szólítottak fel. Az adott hangulatban pedig ezen javaslatot a küldöttek újfent nagy többséggel megszavazták.
A többi már történelem. Válaszként - a követelések teljesítésének megfontolása, vagy akár bármilyen érdemi tárgyalás helyett - a kormány egy koncepciós eljárásban megvádolta a MOK-ot az etikai rendszerrel való visszaéléssel, tagjai megfenyegetésével (egy olyan formában, amit a MOK szabályai egyszerűen nem is tettek lehetővé). A vád pénteki megfogalmazásától és rendkívül gyors kiforgatásától kezdve lényegében kedd reggelre megszületett az ítélet is: a MOK kötelező tagságát - az elmúlt 30 évben másodszor - egy, a parlamenten 24 óra alatt áterőltetett törvénnyel megszüntették, az etikai ügyek intézését a hivatásrendtől elvették.
Noha a szándék minden bizonnyal a szakmai társaság ellehetetlenítése volt, ez nem vált valóra - a MOK tagságának kétharmada aktívan tett tagviszonyának fenntartásáért, a nagy múltú szervezet - noha megrogyott a kapott pofontól - megőrizte hangját és arculatát, továbbra is képviselte és képviseli a szakma szempontjait.
A korábbi években az alapellátási ügyelet pontosan olyan volt, mint a teljes magyar egészségügyi rendszer: mélységesen egyenetlen. Egyes helyeken az önkormányzat működtette, döntően helyi háziorvosok - önkéntes - részvételével. Több helyen jó és összetartó, egymást segítő közösségek, szakmai műhelyek működtek, jó színvonalú betegellátást nyújtva. Másutt az ellátás színvonala egyenetlenebb volt, a nem elegendő számú háziorvos mellé más szakmából ide bedolgozó orvosokat foglalkoztattak. Megint másutt az önkormányzat az egész ügyeleti ellátást erre szakosodott ügyeletszervező cégeknek adta ki, amik igen vegyes módon dolgoztak, volt köztük lelkiismeretes és kókler egyaránt. Mivel pedig az ellenőrzés - mint mindenhol - igen esetleges volt vagy hiányzott, valóban történtek visszaélések is, például csak papíron vagy egy szakdolgozóval üzemeltetett ügyeleti pontok működtek helyenként.
Jogos volt tehát az igény és elképzelés, hogy az ellátást módját egységesíteni kellene és annak színvonalát a jól működő régiókéhoz emelni.
Az ellenállást a gyakorlatba ültetés módja, a kommunikáció, illetve annak hiánya váltotta ki. Egyrészt egyként megbélyegezték és megszüntetésre ítélték a jól és rosszul működő helyi rendszereket - kvázi kiöntve a fürdővízzel együtt a gyereket is, maguk ellen fordítva az addig jól és elkötelezetten ügyelő orvosokat is.
Másrészt az elképzelést rohamtempóban, havonta megyéről megyére haladva, az objektív akadályokat és az előzetes próbaidőszak - részben most nyilvánosságra került - tanulságait jórészt figyelmen kívül hagyva ültették gyakorlatba. Az egész eljárás mintha azért született volna, hogy az erősen elavult, elaggott szerkezetű és infrastruktúrájú magyar egészségügy egy kis szeletét gyorsan és demonstratívan megreformálják, erőt mutassanak és példát statuáljanak, hogy az eredménnyel majd dicsekedni és példálózni lehessen.
Utóbbit azóta újra és újra meg is próbálják, például az OMSZ által mért betegelégedettségi mutatókat lengetve - a siker azonban távolról sem teljes, hiszen itt is szembejött a valóság, például a sürgősségi osztályok valós terhelésének növekedése, az OMSZ kapacitásainak véges volta, vagy a háziorvosok hangulata, ellenállása és fogyatkozása formájában.
Megelőzte viszont egy pilot-projekt. Megközelítőleg 1,1 millárd forintnyi uniós pályázatból származó forrásból az új rendszert bevezették és tesztelték Hajdú-Bihar megyében. A pilot eredményeit összefoglalták és elvileg felhasználták az országos bevezetés előkészítéséhez.
Azért elvileg, mert ezen pilot eredményeit szintén titkosították, azokról csak szájhagyomány útján terjedő módon, informálisan tudhattunk - mostanáig.
2024-ben ugyanis néhány kitartó állampolgár ezen dokumentumokat kiperelte, megszerezte, és a napokban eljuttatta a kamarához is (ezt elemezzük a következő, 4. pontban)
Csatolták mellé az OMSZ főigazgatójának kísérőlevelét (5.pont). Tanulságos dokumentumok.
Mi pedig melléjük tesszük a MOK Alapellátási Munkacsoportjának jóval később, már az országos bevezetés kapcsán készült ügyeleti problématérképét (6.pont) A pilotzáró dokumentumban sorolt problémákkal való mindennemű hasonlóság nem a véletlen műve!
4. Összefoglaló Tanulmány EFOP-1.8.23-21-2021-00001
„Az alapellátáshoz kapcsolódó egységes ügyeleti rendszer bevezetése Hajdú-Bihar megyében (pilot)” 2022. október 31.
“Az EFOP-1.8.23-21.-2021-00001 „Az alapellátáshoz kapcsolódó egységes ügyeleti rendszer bevezetése Hajdú-Bihar megyében (pilot)” című projekt támogatásával az Országos Mentőszolgálat 2021. július 1-től 12 hónapos modellprogram keretében sürgősségi ügyeleti rendszert indított Hajdú-Bihar megyében.
A pilot program tapasztalatait és eredményeit összefoglaló tanulmány bemutatja a modellprogram megvalósítása során szerzett szervezési-, és szakmai tapasztalatokat, és ezzel informatív hátteret nyújthat egy új és egységes ügyeleti ellátás országos kiterjesztéséhez.”
Az Összefoglaló elkészültének valós motivációja és célja minden bizonnyal ezen őszinte mondatából olvasható ki:
“Összefoglalva elmondható, hogy az Országos Mentőszolgálat pilottal kapcsolatos legfontosabb célja a Hajdú-Bihar megyei alapellátáshoz kapcsolódó egységes új alapokra helyezett ügyeleti rendszer előnyeinek, sokoldalúságának, biztonságosságának gyakorlatban való megismertetése volt.”
Nos, ez a “cél” átüt az összefoglaló minden során. És egyben ez vele a legnagyobb baj. Egy egymilliárdos, 12 hónapos projektet ideális esetben nem azért szervez meg az ember, hogy megtámogasson egy prekoncepciót, demonstrálja valaminek az “előnyeit, sokoldalúságát”. Hanem hogy tesztelje az elképzelést, közben gondosan és pontosan rögzítve az előbbiek mellett a felmerülő problémákat, elhárítandó akadályokat, elismert hátrányokat is. Ehhez objektív paramétereket, külső megfigyelőket és értékelőket, megbízható és átlátható statisztikai összehasonlításokat használ.
Ehhez képest ezen hosszú és drága tesztüzem Összefoglaló Tanulmánya összesen 32 oldalas. Ez magában foglal egy kezdőlapot, egy oldal tartalomjegyzéket, egy oldal eszközlistát, 5 féloldalnyi fényképet, többek közt az egyik használt gépkocsiról, egy ügyeleti helységről, és egy sajtótájékoztatóról. Van továbbá számos szép, színes táblázat, melyek részben érdektelenek, részben a projektet leginkább önmagával hasonlítják össze különböző időszakokban. Más, alternatív lehetőséggel, meglévő más ellátási móddal való összevetés nemigen szerepel benne.
Így viszont erősen a levegőben lóg a kifejtésben elhelyezett alábbi mondat: “Összességében megállapítható, hogy az OMSZ által szervezett és ellátott sürgősségi orvosi ügyeleti tevékenység, mind szervezési, mind betegellátási színvonalat érintően jobb teljesítményt nyújt, mint a "szigetszerűen” megvalósított, egymástól és az OMSZ- tól független ellátók esetében.”
Mert ami például az egyéb kitűzött célokat illeti:
“A 2021. júliustól-2022. júniusig terjedő időszakban mentési adatainkkal összevetve az ügyeleti feladatszámokat: egyelőre nem figyelhető meg tartósan, hogy az OMSZ mentési kapacitásainak kihasználtsága jelentősebben optimalizálódna, azaz csökkenne az indokolatlan NACA 0-2-es mentőfeladatok száma, bár az utolsó hónapok tendenciája javuló eredményeket tükröz, további monitorozása szükséges.” - Tehát a mentési kapacitás kihasználtságának optimalizálása NEM sikerült, de vannak ötleteik, miért nem, és az egy év vége felé mintha némi kedvező változás is megkezdődne, így remélik a legjobbakat!
“A sürgősségi osztályok 10 ezer főre vetített mutatói Hajdú-Bihar megyében a projekt indulása előtti évben is magasabb arányokat mutatott az országos átlaghoz képest, az elmúlt 12 hónap során ez a tendencia továbbra is megfigyelhető, mindamellett, hogy a megyei és az országos feladatszámok is növekedést mutatnak, melynek hátterében az alapellátás és a járóbeteg szakellátás hozzáférési nehézségei is szerepet játszanak. A sürgősségi ügyeleti rendszer sürgősségi osztályokat tehermentesítő szerepe az ügyeleti időszakra vonatkozó tisztított betegforgalmi adatokból jobban leképezhető lenne. “ - Tehát NEM sikerült kimutatni a Sürgősségi osztályok terhelésének csökkenését sem, de még dolgoznak az adatokon.
Illetve valamennyire mégis sikerült: “Az Országos Kórházi Főigazgatóság által rendelkezésünkre bocsátott alábbi adatok alapján azonban a Covid mentes időszakokat összehasonlítva jelentős csökkenés mutatkozik a Hajdú-Bihar megyei sürgősségi osztályok betegforgalmát, terhelését tekintve az ügyeleti rendszerünk indítását követően.” - csak sajnos az ezen állítást megtámagotandó berakott táblázat számomra értelmezhetetlen.
Ami pedig az érintett lakosságot illeti: “Összességében elmondható, hogy Hajdú-Bihar megye lakossága az új ügyeleti ellátással átalagosan 80-95%-ban elégedett.” Ez örömteli. Azt sajnos itt sem tudjuk meg, mennyire voltak elégedettek a korábbi ügyeleti ellátással, vagy mennyire elégedett a lakosság más megyékben - összehasonlításra itt sincs lehetőség.
És végül: “ Konklúzióként levonható, a betegforgalmi-, az ügyeleti gépjármű futási adatai és a lakosság megoszlása alapján, valamint a szakmai- és a földrajzi szempontok figyelembevételével, hogy Hajdú-Bihar megyében 5-6 ügyeleti telephely fenntartása tekinthető reálisnak. Ezen adatok más megyék esetén módosulhatnak.”
Tehát a pilot egyik konklúziója az, hogy az ennek során kiépített 22 telephely sok, 5-6 lenne reális. Ezt talán inkább nem kommentálnám.
Ebből az alábbi három mondatot szeretném kiemelni:
“A kért összefoglaló helyes értelmezése érdekében továbbá engedje meg, hogy tájékoztassam az alábbiakról..
A Hajdú-Bihar vármegyei modellprogram tapasztalatai jelentősen hozzájárultak az egységes alapellátási ügyeleti rendszer struktúrájának és működésének megtervezéséhez, ugyanakkor az új rendszer kialakítása az összefoglalóban szereplő anyagokon túl számos más szempontra és összefüggésre is épült. Ez az oka annak, hogy a Hajdú-Bihar vármegyében 2023. február 1.étől indított új alapellátási ügyeleti rendszer felépítésében és működésében eltér a modellprogram időszakában elemzett rendszerelemektől.”
Tehát sem helyben, sem országosan nem azt a rendszert vezették be, amit a pilot során teszteltek. A döntéshez “számos más szempontra és összefüggésre” támaszkodtak, ezeket azonban még véletlenül sem osztják meg a nyilvánossággal - éppen elég baj, hogy a bíróság ezen anyag kiadását elrendelte. Mert azt azért Főigazgató úr is érzi, hogy ez a 32 oldal mind egy egyéves, milliárdos projekt összefoglalásának, mind pedig országos, sokmilliárdos rendszer megalapozásának rettentően karcsú.
Néhány helyen még javaslattal is éltek a javításhoz.
Hogy ezen leírt problémák kijavítása mennyire sikerült, illetve hogyan sikerült megoldani az Alapellátási ügyelet - sürgősségi ellátás ellentmondásait, annak áttekintéséhez ide illesztjük a MOK Alapellátási Munkacsoportjának évekkel később, már a bevezetett új megyei ügyeletek kapcsán készült problématérképét és javaslatait.
Az eredeti összefoglaló mondatai pirossal, a MOK megjegyzései kékkel szerepelnek.
“Mindezen elvárásoknak az OMSZ jelenleg egy darab
egységes szoftver használatával nem tud megfelelni, így több felületet használunk. A
fejlesztési folyamat lezárásához szükséges lenne a szoftver néhány paraméterének
konkretizálása, megváltoztatása.
…
Az OMSZ által használt „MIR kompatibilis” modul hiányában az indulástól kezdődően
tehát kettős, adott esetben hármas dokumentációra volt szükség (mivel nem állt
rendelkezésre az OMSZ ESETLAP szoftverében használható modul erre a feladatra).”
“Az ellátás hatékonyságának, a betegellátásra fordítható
rendelkezési és ellátási idő növelésének érdekében kiemelt jelentőségű az informatikai
rendszerek (minHIS - MIR) funkcionalitásának bővítése (MIR ügyeleti modul) és
integrációjának mielőbbi megteremtése, ezáltal az elektronikus dokumentáció
egyszerűsítése.”
“2. Az informatikai rendszer felkészületlen, szotver és hardver elégtelenségek lassítják vagy akadályozzák a munkát. Elfogadhatatlan, hogy ne férjünk hozzá olyan adatokhoz az ellátás során, amelyet más szoftver használatával korábban gyorsan megoldottunk pl. labor eredmények, kiváltott, rendszeresen szedett gyógyszerek, korábbi vizsgálati eredmények, szakorvosi javaslatok lekérése.
Ezek elérhetetlensége nagymértékben rontja az ellátás minőségét és plusz anyagi terhet ró a betegekre.
3. Számos szervezési hiba nehézkessé teszi az adminisztrációt.
A párhuzamos adminisztratív munkát szüntessék meg ( papír, napló, tablet, miniHis, esetszám kérés, nyomtatás) … Úgy tűnik, hogy egy nem hatékony, nehézkes és értelmetlen adminisztratív munkarend került bevezetésre. Ennek racionalizálását sürgősen el kell végezni és az erőket az érdemi munkára hagyni koncentrálni.
Máig feszültség forrása a két, itt összeboronált rendszer eltérő hozzállása, alapjai, prioritásai.
Az alapellátók szerint az alapellátási ügyelet az ezen körbe tartozó, relatív sürgős esetek megoldására szolgál, így az itt használt skillek, tudás, tapasztalatok ugyanazok kellene legyenek, mint a napi rendeléseken és házhoz hívásoknál.
Az Országos Mentőszolgálat alapvetően a sürgős és súlyos esetek ellátására jött létre, az alapellátási ügyelet eseteire is így tekint, munkatársai ezen feladatok ellátására rendelkeznek gyakorlattal. Ezt a tudást és jártasságot viszont lényegében alapnak tekintik és elvárják az ügyeletet biztosító alapellátó orvosoktól is, ideértve azt is, hogy a rutinszerűen felnőtteket elátóktól a gyermekek ellátását is elvárják a vegyes ügyeletekben és vica versa.
Ismételten előfordul továbbra is, hogy megfelelő szabad mentőegység hiányában a sürgősségi ügyeletet indítják el balesethez, egyéb akut, súlyos betegség ellátásához is.
Történik mindez annak ellenére, hogy ezt a problémát a pilotprojekt idejekorán megmutatta:
“A nem az OMSZ által üzemeltetett ügyeleti ellátásban általánosságban elmondható, hogy az ellátó állomány alapvetően a háziorvosi, vagy rendelőintézeti általános ellátásban járatos, de számos esetben hiányként mutatkoznak a mindenkor érvényes sürgősségi esetek ellátására vonatkozó eljárásrendek, nemzetközi ajánlások ismeretei.”
“A szükséges személyi háttér szakmai megfelelését a korábban az ügyeletben dolgozó állomány egy részének képzésével oldottuk meg, valamint döntő többségben az OMSZ-nál foglalkoztatott, magasan képzett szakemberek részvételével biztosítottuk..”
“Egységes képzés, továbbképzés (sürgősségi ellátásra vonatkozó naprakész szakmai eljárásrendeket oktatunk, gyakorlatoztatunk és kérünk számon a nálunk dolgozó és ügyeletet vállaló kollégáknál, orvosoknál, megteremtve ezzel az egységes ellátási működés és betegellátás feltételeit).”
Tehát a pilot során a sürgősségi esetek ellátásához szükséges naprakész tudást részben az biztosította, hogy az OMSZ saját, e téren folyamatosan képzett embereit alkalmazta, részben pedig a többiek számára oktatást, felkészítést szerveztek.
Hasonló, az ellátási színvonal egységes szintre hozását célzó képzések viszont elmaradtak az országos bevezetés során, így aztán:
“8. Rendszeres képzésre és esetmegbeszélésre van szükség. A rendszerben résztvevők, diszpécserek, szakdolgozók, orvosok sokszor felkészületlenek a feladatokra. Nem kaptak megfelelő felkészítést, képzést. Pl. gyermekorvos felnőttek ellátására vagy gyermekellátásban nem járatos felnőtt háziorvos/mentőtiszt gyermek ellátásra kényszerül. Az nem elfogadható, hogy valaha az általános orvosi képzés vagy mentőtiszti képzés része volt valamennyi gyermekgyógyászati képzés.
9. Nincsenek protokollok a betegutakra az SBO és az ügyelet között. SBO átküld betegeket dokumentáció nélkül az ügyeletre pl. egyértelmű kardiális panasz, súlyos allergiás reakció. Ezek az ellátások felesleges köröket generálnak és legfőképp azt a hamis rendet próbálják megteremteni, hogy az sbo terhelését az ügyelet működésével enyhíteni lehet. Azonban megengedhetetlen, hogy a helyes betegút ne szigorúan csak szakmai alapon kerüljön meghatározásra. Ezért alkossuk meg közösen - az alapellátás és SBO képviselői együtt - írásos és digitalizált formában minden poszton kerüljenek elhelyezésre és oktassuk le az alapellátási ügyeleti protokollokat. Legyenek OMSZ és alapellátás által együtt szervezett gyakorlati oktatások és esetmegbeszélések.
10. Legyen tiszta és egyértelmű lehatárolás az alapellátási ügyeleti feladatok és az alapellátási ügyeleti idő alatt történő sürgősségi ellátás tekintetében. Az alapellátási ügyeletet ellátókra nem rakható sürgősségi ellátás. Ilyen feladatot csak a szaksegítség (OMSZ) megérkezéséig láthatnak el.
Ha valaki egészségügyi dolgozóként, orvosként elvállal egy feladatot, arra önként jelentkezik, szerződést is alá, akkor mind szakmailag, mind orvosetikailag elvárható, hogy a szükséges tudást és gyakorlatot a munka elvégzéséhez megszerezze, az irányelvekből naprakész legyen.
Ha azonban valakit lényegében egyik napról a másikra köteleznek egy számára új területen való helytállásra, akkor merőben más a helyzet. Mindemellett 20-50 év elmaradt tapasztalatait nem lehet máról holnapra pótolni - főleg 70-80 évesen nem tanul már az ember úgy, mint 20-30 éves korában! Aki egész életében csak gyereket látott el egy rendelőben, az nem lesz jártas a szívinfarktus, a tüdőödéma vagy akár az isiász, mint gyermekkorban gyakorlatilag elő nem forduló betegségek ellátásában.
Az új feladat mellé a minimum képzések biztosítása lenne, de ezek az új ügyeleti rendszer elindítása előtt biztosan nem történtek meg, és azóta is csak elvétve hallunk helyi kezdeményezésekről. A kellő előkészítést, végiggondolást a szakma ismételten hiába kérte.
Máig nincsenek egyértelmű mentesítési kritériumok sem, az idős,beteg, esetleg egyedül sok gyermeket nevelő kollégákra vonatkozóan. Ők “gondoskodhatnak helyettesről.”
Végül, de messze nem utolsósorban:
“A pilot tapasztalatai szerint az ellátáshoz szükséges pozíciókon a humánerőforrás biztosítása állandó kockázatot jelentett.” Ez a probléma a dokumentumban egyetlen mondatban, a végső összefoglalásban jelenik meg. Pedig ennél fontosabb gond lényegében nincs is az új rendszer elindítása óta.
Korábban az alapellátási ügyeletekben való munkavégzés önkéntes, szerződéses volt, és lényegében így maradt a pilot projekt során is - csak éppen a hiányzó munkaerőt az OMSZ saját, más megyékből, vagy akár a fővárosból odavezényelt dolgozóival pótolta. Az anekdoták szerint esetenként a mentőszolgálat vezetői is részt vettek az ügyeletben, ha máshonnan már végképp nem tudtak munkaerőt toborozni - elvégre a pilot-nak működnie kellett!
Így viszont már akkor látszott, hogy ez országosan nem fog működni - hiszen ha már minden megyében elindult az új rendszer, akkor nincs honnan embereket átvezényelni, mindenkire a saját megyéjében van szükség.
Nos, ezt a problémát gondolták áthidalni azzal, hogy az ügyeleti munkát a háziorvosok és alapellátó gyermekorvosok számára egyik napról a másikra kötelezővé tették. Mindezt előtanulmány, látható hatásvizsgálat és az érintettekkel, a szakmával folytatott megelőző egyeztetés nélkül.
Az eredmény ismert. Feszültség, emelkedő számú üres háziorvosi praxis, az OMSZ kapacitásainak végsőkig feszítése. Minimum vegyes hírek a sürgősségi osztályok terhelésének növekedéséről.
A tárgyalások az illetékesek és a MOK, a szakma képviselői között minden feszültség és ellentét ellenére folyamatosak. A jószándék egyik oldalról sem hiányzik, így számos problémát mára sikerült megoldani. De az államtitkárság és az OMSZ vezetőségének folyamatos sikerkommunikációja ellenére igen messze van még a mindenki elégedettségére szolgáló, fenntartható működés. Ami egyfelől ilyen kezdet után nem csoda, másfelől mindaddig, amíg az ágazat felső vezetése és a kormány erőből, újraírt törvényekkel próbálja akaratát az egészségügyben dolgozókra erőltetni, a megoldás és megegyezés csak egyre távolabb kerül.
Zárásként a MOK Alapellátási Munkacsoportjának legutóbbi javaslata az Alapellátási Ügyeleti rendszer javítására:
Az itt idézett dokumentumok - Összefoglaló Tanulmány EFOP-1.8.23-21-2021-00001
„Az alapellátáshoz kapcsolódó egységes ügyeleti rendszer bevezetése Hajdú-Bihar megyében”, az OMSZ főigazgatójának, dr. Csató Gábornak kísérőlevele előbbi kiadásakor, illetve a MOK Alapellátási Munkacsoportja által az új ügyeleti ellátás elindulása kapcsán készített problématérkép és javaslatok - a MOK honlapjának transzparencia menüpontja alatt olvashatóak.
