2025-07-03 12:05:00 FORRÁS: Magyar Orvosi Kamara. Kép: AI
Szerző: Dr. Svéd Tamás, a MOK főtitkára
Realitás projektNoha minden, a gyógyításban használt helyiség hűtése abszolút indokolt lenne, hazánkban a jelentős részben elavult kórházak komplett klimatizálása gyakorlatilag lehetetlen, és mindaddig, amíg közpénzből az egészségügyre GDP arányosan az EU átlag kétharmadát, abszolút értékben nagyjából a felét költjük, a kor követelményeinek rég nem megfelelő épületek kiváltását, helyettük újak építését nem kezdjük el, ez is így marad.
A magyar egészségügy állapota tulajdonképpen bármely szeletének bármely problémájából levezethető - minden mindennel összefügg.
Télen a fűtés okoz gondokat, most épp újra nyár van, így a tavalyi hőhullám után ismét a klímaberendezések meghibásodásáról, hiányáról, elégtelenségéről szóló hírekre számíthatunk.
Az egészségügyi államtitkár már realistán be is harangozta ezeket az ATV-nek adott interjúban:https://444.hu/2025/04/26/biztos-hogy-lesznek-leallo-klimak-nyaron-a-korhazakban-mondta-az-egeszsegugyi-allamtitkar
Ugyanitt azt is mondta - saját egyetemista kori, palermoi tapasztalataira alapozva -, hogy szerinte sehol a világon nem bírják a klímák és kórházi hőcserélő rendszerek a 40 fokos meleget.
Meg mondott ilyet is: “Súlyos tévedésben van, aki kötelező légkondit követel”: https://index.hu/belfold/2025/06/18/egeszsegugy-takacs-peter-legkondicionalo-legkondi-korhaz/
Az elsőben - a klímák el fognak romlani - minden bizonnyal igaza lesz, de
államtitkár úr utóbbi két állításával - a kórházak klimatizálását üzembiztosan sehol a világon nem tudják megoldani, és nincs is rájuk szükség minden helyiségben, kórteremben - kénytelenek vagyunk vitatkozni.
Egyrészt vannak mínusz fokokat gond nélkül fenntartó hűtőházak Afrika közepén is.
Dubai-ban egy plázában sípálya üzemel.
De - hogy ne menjünk ilyen messzire -, a legtöbb nagyobb, hazai bevásárlóközpontban és szupermarketben kellemes - néha már-már túl hűvös - húsz fok körüli hőmérsékletet tartanak nyár közepén is.
Az is igaz persze, hogy a kórházak, rendelők, kihűtése másfajta, jelentősebb kihívást jelent - csak épp nem azért, amit sokan gondolnak. A hírekben leggyakrabban emlegetett műtők például típusosan nem sűrűn a szabadba szellőztetett, teraszra nyíló, hatalmas üvegfelületekkel borított, könnyen átmelegedő helyiségek.
Ellenkezőleg: szinte hermetikusan zártak, ahova csak számos, mindig csak rövid időre kinyíló, automatikusan záródó ajtón keresztül lehet bejutni - szlengben mondva bezsilipelni. Saját, a műtőben enyhe túlnyomást fenntartó légbefúvó rendszerük van. Noha a sterilitás fenntartása kihívást jelent, így akármilyen klímaberendezés nem alkalmas a feladatra, alapvetően ennek a beáramló levegőnek a szűrése és hűtése (télen fűtése) a feladat, amit számos helyen megoldanak meleg égövi országokban is.
Ez technikailag Magyarországon is megoldható, így csak pénzkérdés - lenne.
A probléma tágabb és mélyebb gyökerű - kicsit megkapargatva gyorsan eljutunk az infrastrukturális, logisztikai, majd szervezési és tervezési gondokig. Mert koránsem csak a műtők és “kiemelt helyiségek” klimatizálásáról beszélünk.
Először is, ha a műtőkkel szomszédos helyiségekben nincs klíma, a régi, nagy belmagasságú épületek lényegében kihűthetetlenek, kánikulában a vaskos falak átforrósodnak, akkor az ezen falak által határolt műtőkben is csak nagyon nehezen tartható alacsonyabb hőmérséklet.
Emellett, ha csak a műtőben van hűvös, az ébredőben már 28 fok, a kórteremben (és itt most szándékosan nem írok betegszobát) 30 feletti, az számos baj melegágya. Pusztán a nagy hőkülönbségek közötti szállítás megalapozhat érzékenyebb betegeknél tüdőgyulladást, egyéb betegséget, de a nagy melegben való lábadozás megterheli a keringési rendszert is, a műtétes osztályokon pedig a sebek elfertőződésének kockázatát fokozza az izzadás, a kötések bepállása - legyenek azok bármilyen modernek. Mindez esetenként tetézve egy hat-nyolcágyas kórteremmel, melyhez egy közös és megkérdőjelezhető állapotú vizesblokk tartozik - máris megvan a hazánkban szégyenletesen magas számú kórházi fertőzések egyik oka.
Szükséges lenne tehát a kórház összes helyiségének megfelelő klimatizálása, ideértve a közösségi tereket és az orvosi, ápolói dolgozó és pihenőhelyiségeket is. A XXI. században, a klímaváltozás okozta hőhullámok árnyékában ezt bátran tekinthetjük alapkövetelménynek. A feladatra pedig leginkább a központi fűtéshez hasonló, az egész épület klimatizálását biztosító központi hűtés lenne alkalmas. Tőlünk nyugatabbra az új kórházak többnyire így épülnek, és már itthon is van ilyen példa.
Hasonló hűtés kiépítése azonban egy, tipusosan a XX. század első felében épült, pavilonrendszerű, sokágyas kórtermekkel, rosszul szigetelt ablakokkal, elavult csőrendszerekkel terhelt kórházban közel lehetetlen - márpedig számos ilyen működik máig a fővárosban és vidéken is.
De tegyük fel egy pillanatra, hogy akár az épületek modernebb volta, akár a technika fejlődése folytán ez mégis kivitelezhető lenne, vagy akár bizonyos helyiségekben beérnénk hétköznapi, de rendszeresen tisztított és karbantartott split-klíma berendezésekkel is.
Ekkor a következő problémával szembesülünk: az eredetileg többnyire zöldmezős beruházásként, a város szélén levő, szellős telkekre épült kórházakat időközben sok helyen körbenőtte az agglomeráció. Például a fővárosi János kórház körül számos lakóház, egyéb épület, villanegyed épült, amelyek jó része klimatizált. Mint azt egy másik megszólalásában Takács Péter elmondta, a környék, a kerület elektromos rendszere egyszerűen nem errre a terhelésre épült ki, már a meglévő igények kiszolgálása is gondokat okoz, egy hatalmas energiaigényű kórházi hűtőrendszert már nem bírna el az elektromos hálózat.
És így végeredményben mégis az államtitkárnak lesz igaza - hazánkban a meglévő kórházak komplett klimatizálása jelen formájukban gyakorlatilag lehetetlen.
És mindaddig, amíg közpénzből az egészségügyre GDP arányosan az EU átlag kétharmadát, abszolút értékben nagyjából a felét költjük, ez is így marad. Hiába gyűjtenek a kórházak adományokat klímaberendezések beállítására - ez legfeljebb tüneti kezelést jelent. https://24.hu/belfold/2025/06/02/egri-korhaz-fekvobeteg-osztaly-klimaberendezes-adomanygyujtes/
Hiába dobálózik az államtitkár időnként 300, máshol már 400 milliárdos egészségügyi költségvetés-növekedéssel, az inflációt figyelembe véve (ami - ismét Takács Péter szerint - az egészségügyben nagyobb a közösen számoltnál, csak az elmúlt 3 évben az 40% körüli drágulást eredményezett) az egészségügyre való ráfordítás reálértéke gyakorlatilag semmit nem növekedett.
Ennek egyértelmű jeleként nemhogy a fejlesztések, felújítások megugrását nem látjuk, de a kórházak adósságállománya továbbra is közel a korábbi mértékben növekszik: https://www.economx.hu/magyar-gazdasag/korhazi-adossagadat-rasky-laszlo-orvostechnikai-szovetseg-egeszsegugy-betegellatas-tartozas-magyar-allamkincstar.810291.html
Persze, a sok helyen elmaradt fejlesztések emlegetésére azonnal érkeznének a számok a kórházfelújításokba ölt - jobbára uniós forrásból származó - milliárdokról, a megújult megyei centrumokról. Való igaz, ezek megtörténtek, mindez azonban mit sem változtat a tényen, hogy Magyarországon új kórház évtizedek óta nem épült, legfeljebb új épület a régiek közé.
Márpedig az 500 ágyas, eredetileg gyárnak épült, szakmailag is meghaladott krónikus pszichiátriáról csak egy módon lehetne a közelmúltban nagy sajtóvisszhangot kiváltó, az ápoltak és dolgozók életét pokollá tevő ágyi poloskákat kiirtani: napalmmal. Nem viccelek. Ott lakik a falakban, a csőrendszerben, az elektromos vezetékek mentén. A problémát csak kezelgetni, elfedni lehet, az épület lerombolása nélkül tartósan megoldani nem.
Hasonló módon laknak kisebb, kevésbé látványos, de halálosabb kórokozók kiírthatatlanul kórházak intenzív és szeptikus osztályain, vízvezetékeiben.
Jól képzett személyzet által, megfelelő eszközökkel és szerekkel, protokollok alapján, rendszeresen ellenőrzött módon takarított, modern kórházak nélkül ezeket a problémákat is csak kezelgetjük.
Igen, való igaz, ezt a problémahalmot nem tudjuk egyik napról a másikra elhordani. De ha el sem kezdjük, ha ehelyett “sikerekről” számolunk be, és azt hirdetjük, a megoldás lehetetlen, de legalábbis “gazdaságilag nem racionális”, akkor csak egyre mélyebbre ássuk magunkat.
Mindeközben pedig az államtitkár egy interjúban elismerte, hogy a rossz gazdasági környezetre való tekintettel sem érdemi egészségügyi béremelést nem terveztek a büdzsébe a következő két évre, sem a dél-budai “szuperkórház” nem épül meg a közeli jövőben.
A bérek értéktartásának ismételt elmaradása és a dolgozók jogainak salátatörvényekbe csomagolt csorbítása külön is megérnének egy misét arról, hogyan demoralizálják ezek egymást erősítve az eddig elkötelezetten dolgozókat is.
Ami pedig a budai “szuperkórházat” illeti: mivel máig nem tudjuk, mely ellátási területért felelt volna, honnan tenne szert dolgozókra és mely elavult intézményeket váltaná ki, nem szeretnék lándzsát törni amellett, hogy pontosan erre az épületre lett volna égető szükségünk.
De az elavult, toldozott-foldozott, mind energetikailag, logisztikailag, mind a szakmai követelményeket tekintve túlhaladott, a kor követelményeinek rég nem megfelelő épületek kiváltását, helyettük újak építését egyszer el kell kezdeni!
Ehhez pedig először is meg kellene határozni, hol, mekkora, milyen funkciójú épületekre és intézményekre lesz szükségünk a következő 30-50 évben. Csökkenő népesség, rövidülő kórházi ápolási idők, az egynapos sebészet és nappali kórházi ellátás térnyerése, a telemedicina fejlődése mellett a “kórházbezárás” nem lehet szitokszó.
Újra, sokadszor: szükség lenne egy konszenzusos, transzparens tervre az egészségügy évtizedeken és kormányciklusokon átívelő strukturális, financiális és szemléleti átalakítására. Ezt követve tudnánk a plusz ráfordításokat értelmesen elköltve építkezni, azok jelentős részét megelőzésre és oktatásra fordítani. Így lenne remény arra, hogy a magyarok tovább és egészségesebben éljenek, ha pedig mégis megbetegszenek, akkor a kor standardjainak megfelelő, egy- vagy kétágyas, tiszta - és hogy teljes kört fussunk - klimatizált helyiségekben gyógyulhassanak.
Mindezt elérendő a MOK “A magyarok egészsége többet érdemel” kampányának folytatásaként a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Orvosok Szakszervezet és a Független Egészségügyi Szakszervezet szeptemberre Egészségügyi Egyeztető Fórumot hív életre és ősztől megkezdi a nyomásgyakorlás előkészítését a magyar egészségügy jobbítása, a betegek megfelelő ellátása érdekében.
"Az egészségügy nem tud és nem akar többet hátralépni!
A szakma a következő években évente 500 milliárd forint többlet forrásbevonást vár el a mindenkori kormánytól annak érdekében, hogy az egészséges életévek, illetve a minőségi betegellátás terén legalább az uniós tagországok átlagához felzárkózhassunk. Ez az összeg figyelembe veszi a költségvetés nehéz helyzetét és számol azzal, hogy még így is minimum egy évtized, míg a lemaradásunkat ledolgozzuk.
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a 2026-os költségvetés alapján az ágazat - a jelentős infláció miatt - gyakorlatilag forráscsökkenéssel kell hogy számoljon.
Felszólítjuk a kormányt, hogy a jövő évi tervezett kiadásokat ne a magyar emberek egészségének rovására alakítsa!”
