Nem konzultációra, hanem valós lépésekre van szükség!

A járvány első hullámának sikeres leküzdése után, július második felében az EMMI konzultációra hívott 140 000 hazai egészségügyi dolgozót. A kérdőív a kamara bevonása nélkül készült, a jellemzően irányított kérdések pedig – az orvosok jogállásának szabályozásával, a magán- és az állami szféra határozott elkülönítésével – egy erősen központosított egészségügyi ellátás kormányzati tervét rajzolják ki. De mire számíthat az orvostársadalom, és mi legmegfelelőbb lépés most?
 
Mi, orvosok az elmúlt években fokozatosan megtanultunk együtt élni azzal a helyzettel, hogy a közalkalmazotti bértábla által biztosított, szakmunkásbérektől is elmaradó alapbér még a középosztálybeli lét feltételeit sem biztosítja számunkra. A társadalom egyik legmagasabban képzett rétegeként – optimális életpályamodell hiányában – a döcögő rendszer kiskapuihoz voltunk kénytelenek alkalmazkodni. Az orvoshiány és az ügyeleti sorok foghíjai lehetőséget adnak – sokszor az állandó munkatársakénál magasabb bérekért – beugró külsős ügyeletekre, míg a hiányszakmákban akár több kórház között ingázva, vállalkozóként tudnak kedvezőbb béreket és pótlékokat kivívni a kollégák. Bátrabb munkáltatók céges áttételekkel oldják meg, hogy a közalkalmazott a saját munkahelyére bedolgozzon. Megint máshol pedig az orvosok a közalkalmazotti munkaórák alatt járnak el magánrendelésre, vagy az ügyeletet követő kötelező szabadnapjaikon vállalnak pluszpraktizálást, hogy egzisztenciálisan a felszínen maradjanak.

A fenti, nem teljes felsorolás is megmutatja, hogy a mostani egészségügyi rendszerben az orvosok önmaguk önkéntes kizsákmányolásával, több forrásból és sokszor kiskapukat kihasználva tudják csak megteremteni a középosztálybeli életet biztosító egzisztenciát. A rendszer velejárója az is, hogy vannak orvosok, akiknek sajnálatos módon 130 000 Ft-os nyugdíj jár egy végigdolgozott élet után.

Rendkívül fontos felhívni saját magunk és a döntéshozók figyelmét is arra, hogy ez rendkívül törékeny állapot. 

A magyar orvosok jelenlegi boldogulását biztosító mozgástér már most is folyamatosan szűkül, de ha megvalósul a központosított egészségügyi ellátás terve, az orvosok jogállásának szabályozása, valamint a magán- és az állami szféra határozott elkülönítése, az orvostársadalom jelentős részének kerül veszélybe az egzisztenciája. A jelenlegi rendszerben ugyanis a havi bevételeknek csak negyedét-harmadát adja az alapbér, a fennmaradó rész a különböző pótlékokból és extra munkákból származik. A mai körülmények bizonytalanságát jól jelzi a katás adózók egyik napról másikra megváltozó helyzete.

Az orvosok többsége tisztában van azzal, hogy a mostani állapot egyáltalán nem optimális. Az álláskombinációk egy része például jelenleg is törvénytelen; a technológiai lehetőségeknek köszönhetően ellenőrizhetővé válhatnának ezek a foglalkoztatási visszaélések. A központosított egészségügy tervének megvalósításával a szerződések hálója is gyorsan áttekinthetővé és felszámolhatóvá válik, a monopolhelyzetben lévő állami egészségügyi szolgáltatókkal szemben pedig a munkavállalónak a mostaninál sokkal kisebb mozgástere lesz. 

Hiszünk abban, hogy a jelenlegi diszfunkciókat korrekt szabályzással helyre lehet és kell hozni. A kamara álláspontja szerint a szürkezónák csak abban az esetben számolhatók fel, ha az egészségügyi dolgozók bére nemcsak tisztességes mértékű, de törvényben garantálva van azok felülbírálása és ellenőrzése. A kérdőívben azonban az ehhez szükséges bérekről érdemben nem kérdezték az orvosokat…

Mit tehetünk?

Nem hagyhatjuk, hogy az orvostársadalom csak passzív szemlélője és elszenvedője legyen ezeknek a változásoknak. Proaktívan részt kell vennünk a jövőnket befolyásoló folyamatok kidolgozásában. 

Ahogyan a fenti példák is megmutatják, egy új rendszer csak és kizárólag abban az esetben tud működni, ha egy betegbiztonságot garantáló, fenntartható, átlátható és hálapénzmentes egészségügy első lépéseként megvalósul az orvosbérek rendezése.

Mindezt most, a tervezett átalakítások előtt kell kiharcolnunk az orvostársadalom számára. Ehhez nyomásgyakorlásra van szükség, amit kizárólag közösen érhetünk el. A Kincses Gyula által vezetett tárcaközi Bér- és Hálapénz-munkacsoportban minimális eltérésekkel, de ugyanolyan mértékű bérrendezésre tettek javaslatot a szakmát képviselők – többek között az EMMI volt államtitkárai, a Kórházszövetség és a MOK is. A javaslat sorsa nem ismert, a tárgyalásos szakasz ezzel lezárult. Jelenleg a formálódó politikai döntésre várunk. 

Éppen ezért van most kiemelten nagy tétje az önként vállalt többletmunka felmondások letétbe helyezésének. Közösen elérhetjük azt a hatást, amely már komoly kockázatot jelent a politikának. E cikk írásakor a beérkezett felmondások száma már több százas nagyságrendű, és számos kritikus ellátópont is csatlakozott az akcióhoz. 

Hogyan lehet csatlakozni?
1. Folyamatosan gyűjtjük a letétbe helyezett felmondónyilatkozatokat, amelyhez instrukciókat, formanyomtatványokat a www.mok.hu/tobbletmunka/lepesek oldalon találhatnak.
2. Amint elérjük az 1001 letétbe helyezett felmondást, a kamara meghirdeti azt a hónapot, amikor aktiválódik a felmondás: ezzel ellehetetlenül az ügyeleti sorok kiállítása, világossá válik, hogy a magyar orvosok önkizsákmányolására épül az egészségügy, és az ágazat vezetése lépéskényszerbe kerül.
3. Ebben a szakaszban kérjük meg a munkájukat vállalkozási szerződésben ellátókat, hogy csatlakozzanak a nyomásgyakorláshoz, és a munkaóráik számát vegyék a szerződésben vállalt minimumra. 
4. Ha élesíteni kell a felmondásokat, különösen fontos lesz, hogy legyenek szolidárisak a kollégák, ne vállalják a megüresedő helyek betöltését. 

Kedves Kollégák! Az önként vállalt többletmunka felmondások letétbe helyezésével az orvostársadalom kiszolgáltatottsága és kényszerű önkizsákmányolása ellen küzdünk. Ez az akció a magyar orvosok valódi konzultációja.