Kérdés

Van olyan, hogy a sürgősségire (SBO) beérkező gyanús lázas beteggel maximum 15 percet lehet tölteni betegvizsgalat címén, mert akkor kisebb az esélye, hogy megkapja az orvos (a betegnek nem tudnak maszkot adni, a vizsgálón pedig nincs megfelelő maszk, ezért a kontakt időt csökkenteni kell). Ez azt jelenti, hogy ügyeletben, ha lehívják, mire leér kb. 10 perc betegvizsgálat alapján kell eldöntenie, hogy az adott lázas beteg COVID-tól lázas, vagy traumatológiai bajtól.

Mert az első vizsgálat után külön vizsgálati utakra teszik a beteget: vagy egy fertőzöttre, vagy egy nem fertőzöttre. Ha ezalatt a 10 perc alatt rosszul dönt az orvos, és nem fertőzöttként beküldi a fertőzöttek betegútjára akkor az is baj, ha fertőzöttként kerül a nem fertőzöttek útjára, az is baj.

Van olyan jogszabály, hogy ha az orvost azért kényszerítik olyan döntési helyzetbe, ami döntésre alkalmatlan (10 perc betegvizsgálat), akkor később megállapítható az orvos büntetőjogi felelőssége a rosszul meghozott döntésért?

Válasz

Alapvetően szakkérdés, hogy elég-e 10 perc a betegvizsgálatra, általános érvénnyel annyi jelenthető ki, hogy a betegvizsgálatra a szakmailag szükséges időt kell szánni, vagyis a vizsgálat teljeskörűsége az első, annak időtartamától függetlenül.

Ha az orvos 10 percnyi betegvizsgálat alapján nem tud megfelelően dönteni, de az utasítás az, hogy a betegvizsgálat legfeljebb 10 percig tarthat, és egyébként a vizsgálat folytatására objektíve lenne lehetőség, akkor

1. Jeleznie kell munkáltatójának, hogy nem elég a 10 perc a vizsgálathoz, és azt is, ha nincs védőfelszerelése vagy a vizsgálat elvégzéséhez szükséges bármilyen eszköz vagy teszt.
2. Ha a munkáltató a fentiek ellenére ragaszkodik a 10 percben maximált idejű vizsgálathoz, de a vizsgálat 10 perc utáni folytatása szükséges ahhoz, hogy a biztonságos betegút kialakítható legyen, akkor a dolgozónak meg kell tagadnia a vizsgálat 10 percen belüli befejezésére vonatkozó utasítást, mivel az más személy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztethetné [Munka törvénykönyve 54. § (1)]. Ha nem tagadja meg az orvos azt az utasítást, amit törvény szerint köteles lenne megtagadni, ezért a mulasztásáért a felelősségre vonás nem kizárt azzal, hogy a beteg az egészségügyi szolgáltatás során vagy az azzal összefüggésben keletkezett kára megtérítésére vonatkozó igényét közvetlenül a közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval szemben érvényesítheti (2003. évi LXXXIV. törvény 19/A. §), vagyis nem az orvos, hanem az őt foglalkoztató intézmény felel polgári jogilag a kárért. De felmerülhet az etikai [2006. évi XCVII. tv. 20. § a); MOK Etikai Kódex II.2.1.(1)] és a büntetőjogi felelősség (foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés – Büntető törvénykönyv 165. §).

Ugyanakkor, ha a körülményekre tekintettel a szakmai elvárható gondossággal járt el az orvos, akkor büntetőjogi felelősséggel nem kell számolnia, de ehhez a vizsgálatot megfelelő ideig és a rendelkezésre álló eszközökkel, a legjobb tudása szerint kell elvégeznie.