Kérdés

65 évesnél idősebb háziorvos vagyok, feleségem is orvos, 68 éves.  Aktívan sportolunk, egészségi állapotunk eddigi tudásom szerint jó. A további munkavégzést önként vállaltuk. Vidéki kisvárosban nem tolonganak az ifjú orvosok. Jelenleg a saját praxisom mellett 2 kolléga rendelését is viszem.

Néhány nappal ezelőtt a megyei ÁNTSz felmérte a praxisom védőeszköz igényét (miután az első szállítmányokról tudósított a média). Továbbra is várom a segítséget. 50 db sebészi maszkot kaptam, ami alkalmas arra, hogy a környezetet ne fertőzhessem meg. Ezen a mennyiségen 2 szakápoló munkatársammal kell megosztoznunk. Kérdéseim:

1. Bármikor bekövetkezhet az, hogy valaki a pácienseim közül elhalálozik. Ha váratlan eseményről van szó, nem tudhatom, fertőzött-e az elhunyt. Ez különösen problémás, ha a területemhez tartozó közterületen a rendőrség rendeli el a halottvizsgálatot. Ugyancsak gond, hogy ha a mentőegység észleli elsőként az elhunytat. Ők nem távoznak addig a helyszínről, amíg én ki nem érkezek a halottvizsgálatra.

VÉDŐFELSZERELÉS semmi nincs. A megyei ÁNTSz jogásza határozott hangnemben közölte: „a halottat meg kell vizsgálnom. Mi az, hogy nem gondoskodtam védőfelszerelésről?” Hozzáteszem, hogy betegeim érdekében hajlandó vagyok önmagam veszélyeztetésére, bár erre sem lennék kötelezhető, de ilyen feltételekkel a halottvizsgálatot nem vállalom föl. Elítélhető vagyok ezért?

2. A kijárási korlátozásról szóló kormányrendelet értelmében élelmiszerboltba és más üzletekbe 9-12 óra közt mehetek csak. A bemutatkozóban jelzettek miatt jogellenesnek minősül, ha akár én, akár a feleségem munkája végeztével (vagy azelőtt) tudna csak alapvető élelmiszerek után járni. Kellemetlen tapasztalatom ez irányban már volt... MIT TEHETEK?

Válasz

Tárgyi eszközök biztosítása

A tárgyi eszközök biztosítása fő szabály szerint a szolgáltató feladata. Ugyanakkor a válsághelyzetre vonatkozó, kivételt megalapozó szabály is van, eszerint „Az egészségügyi válsághelyzeti ellátáshoz szükséges, az egészségügyi szolgáltatók, valamint az együttműködő szervezetek készleteit meghaladó eszközöket és anyagokat az Állami Egészségügyi Tartalékból kell biztosítani.” [Eütv. 231. § (1) bekezdése]. Erről a törvény kommentárja ezt mondja: „Bár minden egészségügyi szolgáltató rendelkezik normál működéséhez műszer-, eszköz-, gépparkkal és gyógyszer-, gyógyászatisegédeszköz-, valamint orvostechnikai eszközkészlettel, azonban havária miatti válsághelyzet [Eütv. 228. § (2) bekezdés a) pont] idején, amennyiben ezek elégtelennek bizonyulnak, azt az Állami Egészségügyi Tartalék (a továbbiakban: ÁET) biztosítja.”

Erre tekintettel célszerű a hatósággal szorosan együttműködni, és ennek keretében haladéktalanul jelezni (mégpedig az utólagos bizonyíthatóság érdekében írásos formában), hogy a válsághelyzet miatt szükséges, a normál készleteket meghaladó eszközök nem állnak rendelkezésre, és kérik azok Állami Egészségügyi Tartalékból történő biztosítását. Ha nem is jár ez a kérés eredménnyel, arra jó lesz, hogy amennyiben akár a személyi, akár a tárgyi feltételek hiánya miatt bármilyen eljárás indul az egészségügyi szolgáltató ellen [96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet 16. § (1)], annak során lehet hivatkozni a járvánnyal összefüggő korlátozó, lehetetlenítő körülményekre, és igazolni a szolgáltató által a hiányosságok kiküszöbölésére megtett, illetve megtenni szándékolt lépéseket.

A képet még tovább bonyolítja, hogy a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998 (VI.3) NM rendelet 41.§ (4) bekezdés alapján a járási hivatal kötelessége gondoskodni a fertőzés terjedésének, megelőzésének leküzdéséhez szükséges anyagokról, eszközökről. Hogy ez a kötelezettség az egészségügyi szolgáltatókkal kapcsolatban is terheli-e a hivatalt, arra a jogszabály nem ad egyértelmű választ, de – a fentihez hasonló okból – érdemes erre hivatkozással megkeresni a hivatalt is.

Vizsgálat megtagadása védőeszköz hiányában

A beteg fogalma értelmezhetetlen a halott esetén, ezért az Eütv. ellátási szabályai közül azok, amelyek a betegjogokat érintik, nehezen hívhatók fel. Ennek ellenére a kérdés okszerű, ugyanis a háziorvosnak feladata a halottvizsgálat [4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 4. § (2) h)], továbbá ha halottvizsgálat hiányában nem szállítanák el az elhunytat, az közegészségügyi veszélyt okozhat.

A Ptk. ezt mondja vállalkozási szerződésben utasítás megtagadásáról: „Ha a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a vállalkozó a szerződéstől elállhat vagy a feladatot a megrendelő utasításai szerint, a megrendelő kockázatára elláthatja. A vállalkozó köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.” Ha nincs védőfelszerelés és a fertőzésveszély például a kérdező szintén rizikócsoportba tartozó, együttélő családtagjára veszélyes lehet, akkor álláspontunk szerint felmerülhet az utasítás megtagadásának lehetősége, jelezve az illetékesnek, hogy haladéktalanul elvégzi a halottvizsgálatot, amint a szükséges védőeszközt megkapja. Tekintettel azonban arra, hogy mégcsak hasonló, bíróság által valaha vizsgált esetről sem tudunk, ezzel kapcsolatos kérdésben határozott álláspontot kialakítani nem tudunk sajnos.

Ami a jogkövetkezményt illeti („Elítélhető vagyok ezért?”), ha sokáig nem kerül sor a halottvizsgálatra, és amiatt nem szállítanák el az elhunytat, az közegészségügyi veszéllyel járhat, ami esetében felmerülhet a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés. Ennek gyanúja miatt indult eljárás során is vizsgálná természetesen a bíróság, hogy azért szegte-e meg valaki a normál viszonyok között egyébként fennálló kötelezettségét, mert azzal magát vagy mást olyan veszélynek tette volna ki, ami miatt egészségügyi alkalmazottak közül száznál is többen hunytak el a világban, és a rizikócsoportba tartozó személyek esetén a kockázat nyilvánvalóan kiemelt. Ezt végszükségnek hívja a jog (Büntető törvénykönyv, 23. §), ami fennállása esetén a büntetendőség kizárt. Ennek fennállása orvosi szakkérdés és bírói mérlegelés körébe is esik, hasonló esetet sem ismerünk.

Bevásárlás délután 65 év felett

A Kormány kijárási korlátozásról szóló rendeletének 6. §-ában szabályozott életkor szerinti időmegosztás nem ad lehetőséget egyéb elfoglaltságra hivatkozva az attól való eltérésre, ezért a szükséges bevásárlást javasolt vagy a 65 éven felüliek számára megadott idősávban személyesen, amennyiben ez munkavégzéssel egybeesik, úgy a munkahelyről való eltávozás megoldásával, vagy más személy segítségét kérve megoldani.