Kérdés

Kötelezhető-e a krónikus légzőszervi megbetegedésben szenvedő orvos koronavírusos betegek ellátására?

Válasz

A Munka Törvénykönyve (Mt.) szerint [51. § (3) és (4) bek.] munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, fejlettségére, egészségi állapotára tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. A munkáltatónak biztosítania kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit.

A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit [1993. évi XCIII. törvény, 61. § a)]. Amennyiben a munkavállalónak aggálya merül fel a koronavírussal fertőzött betegek ellátására való alkalmassága tekintetében, ezt javasolt jelezni a munkáltató felé, és amennyiben a munkáltató ezzel nem ért egyet, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat felé soron kívüli alkalmassági vizsgálatot célszerű kezdeményezni. Ennek kötelező esetei között ugyan a kérdésben leírt helyzet nem szerepel [33/1998. (VI. 24.) NM rendelet, 7. §], de álláspontunk szerint a járványhelyzet befolyásolhatja az orvos ellátásra való alkalmasságát, aminek megítélése foglalkozás-egészségügyi szakkérdés, így a vizsgálat indokolt lehet.

A fentiek hiányában az Mt. 54. § (2) bekezdésében foglalt szabály szerint a munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. De ehhez a munkavállalónak kell tudnia bizonyítani, hogy a jelen helyzetben a hivatkozott feltétel megvalósul az ő esetében (értsd: egészsége közvetlen és súlyos veszélyben lenne).

Egészségügyi dolgozó esetén az ellátás megtagadásának kérdése is felmerül, utasítástól függetlenül. Az Egészségügyi Törvényben nem szerepel olyan ellátás-megtagadási ok, amely az adott esetben biztonsággal alkalmazható volna [Eütv. 131-132. §].