Kérdések

1. Milyen szabályok vonatkoznak az olyan részmunkaidős (félállásos) közalkalmazottak vezénylésére, akik főállásban egyéni vállalkozóként tevékenykednek?
2. A vezénylés ilyen esetben csak a közalkalmazotti (rész)munkaidőben történhet, avagy azon kívül is?
3. Ki jogosult ilyen esetben a vezénylésre, maga az egészségügyi intézmény, amelynél a közalkalmazott félállásban van, avagy a fővárosi/megyei kormányhivatal?

Válaszok

Előrebocsátjuk, ha az egész terület rendkívül alulszabályozott, ezért az erre a kérdésre adott jogi álláspont egy jogértelmezést is magában foglaló lehetséges válasz a kevés szabály alapján.

a) Nincs külön szabályozás a kérdésben említett esetre, vagyis az általános rendelkezések hívhatók fel csak. Ha a vezénylésen az egészségügyi válsághelyzetben való kirendelést érti a kérdező, akkor erre az 521/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet rendelkezései az irányadók. Ha a munkáltató általi eltérő foglalkoztatásra gondol a kérdező, akkor annak szabályai a Munkatörvénykönyvének 53.§-ában és az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvényben találhatók az alábbiak szerint.

b) Az egészségügyi válsághelyzeti ellátásról szóló kormányrendelet 14. §-a szerint minden egészségügyi dolgozó kirendelhető. Az egészségügyi dolgozó fogalmát az egészségügyi törvény határozza meg, amelynek 3. § (d) pontja szerint minden orvos egészségügyi dolgozónak minősül függetlenül attól, hogy milyen jogviszonyban nyújt egészségügyi szolgáltatást. Ezért a vezénylésre sor kerülhet a közalkalmazotti részmunkaidőben és azon kívül is, a rendelet a kirendelés felső korlátjaként napi 12 órát határoz meg, ennél többet nem mond e tárgyban.

c) A rendelet 14. § (2) bekezdése szerint a kirendelést az egészségügyi válsághelyzet felszámolásában résztvevő fekvőbeteg-szakellátó intézmény részére az intézmény vezetője, az időszakosan működő gyógyintézetbe az annak telepítésére kijelölt intézmény vezetője igényli a megyei kormányhivataltól. A megyei kormányhivatal dönt a kirendelés szükségességéről és az általa meghatározott egészségügyi intézmény vezetőjét kötelezi a kirendelés végrehajtására. A (3) bekezdés szerint ha a kirendelendő egészségügyi dolgozónak nincs a kirendelést végrehajtó intézményi vezetője, a megyei kormányhivatal adja ki a kirendelési határozatot.

Ebből az következik, hogy a kirendelés tárgyában a döntés joga mindig a kormányhivatalé, kezdeményezni pedig annak az intézménynek a vezetője jogosult egészségügyi dolgozó kirendelését, amelyik közvetlenül részt vesz a válsághelyzet felszámolásában. A kirendelés vonatkozhat meghatározott személyre vagy az egészségügyi szolgáltatónál meghatározott számú, továbbá meghatározott képzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozóra is.

Ha a kérdés a Munka törvénykönyve szerinti eltérő munkahelyen vagy munkakörben való foglalkoztatásra (vagy arra is) vonatkozik, akkor erről a munkáltató jogosult dönteni. A „túlmunka” szabályait a Munka törvénykönyvének 109. §-a rendezi. Eszerint naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el, amit a (3) bekezdés szerint részmunkaidő esetén arányosan kell alkalmazni. Vagyis félállás esetén éves szinten 125 óra rendkívüli munkavégzés rendelhető el. Ha eltérő írásos megállapodás van az adott jogviszonyra vonatkozóan, akkor a teljes állású rendkívüli munkaidő mértéke 150 órával emelkedhet a nevezett 250 órán felül.

Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény mindehhez annyi tesz hozzá, hogy az egészségügyi ügyeletben történő munkavégzés - az Mt. 107. § d) pontjában foglaltaktól eltérően - nem minősül rendkívüli munkavégzésnek [12/D. § (1) bekezdés] azzal, hogy az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára - a heti 40 órás rendes munkaidőn felül - naptári évenként legfeljebb 416 óra egészségügyi ügyelet rendelhető el azzal, hogy a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartama nem haladhatja meg naptári évenként a 416 órát [12/D. § (31) bekezdés].