45. Szabadság a járványhelyzet idején

Kérdés:

A szabadságának mekkora részével rendelkezhet szabadon egy magánlaborban munkaviszony keretében dolgozó munkavállaló?

Jogszerű a munkáltató eljárása, ha arra kötelezi a munkavállalókat, hogy az év hátralévő részére járó teljes szabadságukat előre, a járványhelyzet ideje alatt, májusban vegyék ki? Van olyan szabály, amely ezt az időarányosság elve alapján tiltaná?

Abban az időszakban, amikor a munkavállaló nincs szabadságon, de a munkáltató kérése alapján a munkahelyére sem megy be, és otthonról sem dolgozik, milyen juttatásra jogosult?

Válasz:

A Munka Törvénykönyve (Mt.) 122. §-a alapján a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. A többi szabadsággal a munkáltató rendelkezik. Alapvetően a munkáltató kiadhatja előre a teljes szabadságot (kivéve a hét napot). Munkaviszony évközbeni megszüntetése esetén ha a munkavállaló a részére járó szabadságnál többet vett igénybe, az erre az időszakra kifizetett munkabért a munkáltató nem jogosult visszakövetelni.

Az Mt. 146. §-a alapján ha a munkáltató nem tesz eleget annak a kötelezettségének, hogy a munkavállalót a beosztás szerinti munkaidőben foglalkoztassa  (állásidő), akkor a munkavállalót –  az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg. Jelen helyzetben kérdés, hogy ha a munkavállaló nincs szabadságon, de a munkáltató kérése alapján a munkahelyére sem megy be és otthonról sem dolgozik, akkor a munkáltató elháríthatatlan külső ok miatt nem tudja-e munkával ellátni a munkavállalót munkával. Ez utóbbi esetben ugyanis nem jár díjazás.

Annak érdekében, hogy ennél pontosabb választ tudjunk adni, részletesebben ismernünk kellene a munkavégzés körülményeit és azt, hogy a munkáltató milyen tájékoztatást adott, amikor a kérését megfogalmazta.