Van-e bármilyen jogszabályi alapja azon kórházfőigazgatói utasításnak, amely szerint a beosztott orvosok az ügyelet után nem mehetnek haza, hanem tovább kell dolgozniuk a következő rendes műszakban is, így akár egyhuzamban 32 óra munkavégzésre is kötelesek az intenzív terápiás (COVID) osztályon? Megtagadhatja-e az orvos ezt arra hivatkozva, hogy ilyen terhelés mellett nem tudja biztonságosan ellátni feladatait? KI felelős az ilyen terhelés folytán bekövetkező esetleges orvosi műhibákért? Hány ilyen „önként vállalt" ügyeletre lehet az orvost kötelezni?
Válasz
a) Az ilyen utasításnak nincs jogszabályi alapja.
Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény szerint az egészségügyi dolgozó napi munkaideje a 12 órát akkor haladhatja meg, ha az egészségügyi dolgozó a 12 órát meghaladó munkaidejében kizárólag egészségügyi ügyeletet lát el [12/F. § (1) bekezdés]. Ugyanakkor a Munka törvénykönyvének vonatkozó szabálya szerint [111. §] az ügyelet tartama nem haladhatja meg a huszonnégy órát, amelybe az ügyelet megkezdésének napjára beosztott rendes vagy elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.
Ebből álláspontunk szerint az következik, hogy 12 órát meghaladó időtartamban kizárólag ügyeleti munka rendelhető el, de annak maximális napi tartama 24 óra lehet, ami bármilyen típusú munkavégzés (rendes, rendkívüli) beleszámít.
b) Ráadásul a heti összes munkaidőre, illetve munkáltató által elrendelhető munkaidőre vonatkozó korlátokat a 2003. évi LXXXIV. törvény 12//F. §-ának további bekezdései részletesen szabályoznak, így nemcsak napi, hanem heti összes munkaidőre vonatkozó korlátok is érvényesek. Ezek a szabályok az alábbiak:
- évi LXXXIV. törvény 12/F. § (Napi munkaidő 12 órát meghaladó munkavégzés lehetőse és annak korlátai)
1) Az alkalmazott egészségügyi dolgozó beosztás szerinti napi munkaideje - az Mt. 99. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően, a (2) bekezdésben foglaltak szerint - a 12 órát akkor haladhatja meg, ha az egészségügyi dolgozó a 12 órát meghaladó munkaidejében kizárólag egészségügyi ügyeletet lát el.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben az alkalmazott egészségügyi dolgozó napi 12 órát meghaladó munkaideje beosztható
a) 12/B. § (1) bekezdése szerinti keret terhére, ha a felek között önként vállalt többletmunkára kötött megállapodás van hatályban vagy
b) két naptári hetente legfeljebb egy alkalommal a 12/D. § (2) bekezdése alapján a rendes munkaidő, vagy a 12/D. § (3) bekezdése szerinti egészségügyi ügyeleti keret terhére.
(2a)
* Amennyiben a munkaidő-beosztás alapján az egészségügyi dolgozó munkaideje a munkaidőkeret átlagában számított heti 48 órát várhatóan meghaladja, az önként vállalt többletmunka óráit elődlegesen a (2) bekezdés szerinti, napi 12 órát meghaladóan elrendelt egészségügyi ügyelet beosztására kell felhasználni, továbbá a (2) bekezdés
b) pontja alkalmazásában az egészségügyi dolgozó a 12/D. § (3) bekezdése szerinti keret terhére csak akkor osztható be, ha a munkáltató
a) a 12/D. § (2) bekezdése szerinti keretet már kimerítette, vagy legkésőbb a (2) bekezdés szerinti ügyelet tartama alatt kimeríti, vagy
b) a 12/D. § (2) bekezdése szerinti keret terhére történő beosztás lehetőségével nem él.
(3) A heti munkaidő - az önként vállalt többletmunkáról szóló megállapodást kötött alkalmazott egészségügyi dolgozó esete kivételével - a munkáltató rendelkezése szerint a munkaidőkeret átlagában a 48 órát nem haladhatja meg azzal, hogy ennek terhére a munkáltató a napi munkarend szerinti munkaidőn túl
a) rendkívüli munkavégzést vagy
b) egészségügyi ügyeletet
rendelhet el.
(4) A rendes munkaidő, a 12/D. § (3) bekezdése szerinti keret terhére elrendelt egészségügyi ügyelet, valamint az önként vállalt többletmunka együttes időtartama - munkaidőkeret alkalmazása esetén annak átlagában - az Mt. 99. § (2) bekezdés b) pontjában, valamint 135. § (5) bekezdésében foglaltaktól eltérően nem haladhatja meg
a) a heti hatvan órát, vagy
b) ha az egészségügyi dolgozó egészségügyi ügyeletet is ellát, a heti hetvenkét órát.
(5) Az Mt. 99. § (5) bekezdésében foglaltaktól eltérően az alkalmazott egészségügyi dolgozó munkaidejének az (1) és (2) bekezdésben foglaltak szerinti legmagasabb mértékére vonatkozó szabály alkalmazásakor munkaidőnek tekintendő az egészségügyi ügyelet teljes időtartama. A heti munkaidő (3) és (4) bekezdésben meghatározott legmagasabb időtartamába az egészségügyi ügyelet teljes időtartamát, valamint az egészségügyi ügyeleten kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is be kell számítani.
c) Az ilyen utasítást az orvost megtagadhatja, erre vonatkozó szabályok a Munka törvénykönyvében (54. §) az alábbiak
- § (1) A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
(2) A munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
(3) A munkavállaló az utasítás megtagadása esetén is köteles rendelkezésre állni.
(4) A munkavállaló a munkáltató utasításától akkor térhet el, ha ezt a munkáltató károsodástól való megóvása feltétlenül megköveteli és a munkáltató értesítésére nincs mód. Az utasítástól való eltérésről a munkáltatót haladéktalanul tájékoztatni kell.
d) A munkavállaló nem felel a nem felróhatóan okozott kárért. Ha jogellenesen rendelik el a munkavégzést és az alkalmazott olyan kimerült, hogy képtelen felelősségteljesen munkát végezni, akkor az ilyen állapotban okozott kárért fő szabály szerint nem felel. De felhívjuk a figyelmet arra, hogy ha a kimerültsége miatt az adott orvos általi betegellátás más személy egészségét közvetlenül veszélyeztetné, akkor az orvos köteles megtagadni az ilyen állapotban való munkavégzésre vonatkozó utasítás teljesítését.
Mindenképpen indokolt ilyenkor írásban, legalább emailen jelezni, hogy ha valaki úgy véli, a neki adott utasítás jogellenes, és ebben utalni arra is, hogy a maratoni hosszúra nyúltan elrendelt munkavégzés miatt a megfelelő színvonalú ellátást önhibán kívül nem tudja az egészségügyi alkalmazott garantálni. Ezt akkor is érdemes megtenni, ha életszerűtlennek tűnik, mert alternatívája egy baj esetén a felelősség nehezebb tisztázhatósága.
Az általános kárfelelősségi szabályok az alábbiak a Munka törvénykönyvének 179. §-ában
- § (1) A munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállását, a kárt, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
(3) A kártérítés mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét. Szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.
(4) Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
