74. A fizetett szabadság mértéke az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény alapján

A kérdés nem világos. A Munka törvénykönyve (Mt.) nem a jogviszony keretében végzett orvosi tevékenység hosszától, hanem a munkavállaló életkorától teszi függővé a pótszabadságok számát, ugyanakkor az új törvény 1. § (9) bekezdése alkalmazni rendeli az Mt. szabályait is az egészségügyi szolgálati viszonyban állókra, természetesen az új törvényben található eltérésekkel.

Az új törvény 6. §-a fizetési osztálytól függően 20 és 21 nap alapszabadságról rendelkezik, amihez több esetben pótszabadságot is rendel. A 6.§ három kategóriát ismer.

Az 1. kategóriába az orvos, szakorvos, fogorvos, szakfogorvos, gyógyszerész, szakgyógyszerész és a törvény 1. mellékletében felsorolt egyéb egészségügyi szolgálati jogviszonyban állók tartoznak. Számukra a törvény – a jelen fórum 78. kérdésére adott válaszban is jelzettek szerint valószínűleg jogalkotási hiba miatt – fizetési fokozat számának megfelelő pótszabadságot nem ír elő, ahogy életkor szerintit sem.

A 2. kategóriába az Eütv. 2. melléklete szerinti egészségügyi szakdolgozó tartoznak, az ő esetükben rendelkezik az új törvény 6. § (2) bekezdése a fizetési fokozatnak megfelelő számú pótszabadságról. 

Végül a 3. kategóriába mindazok az egészségügyi szolgálati jogviszonyban állók tartoznak, akik nem tartoznak az előző kettőbe. Rájuk az egészségügyi szolgálati viszonyban állókra vonatkozó törvény nem határoz meg külön szabályokat, így erre az esetkörre az Mt. szabályai továbbra is vonatkoznak. Az Mt. pótszabadsággal kapcsolatos szabályai ezen körre értelmezendőek, tehát például egy 35. életévét betöltött személynek évi öt, egy 45. életévét betöltött személynek év tíz pótszabadság jár ebben a kategóriában.