Kérdés

Védőeszközhiány miatt bekövetkező fertőzésnél/halálnál ki tartozik felelősséggel, kié a bizonyítási teher?

Válasz

A kérdést két részre kell bontani attól függően, hogy a károsult a gyógyító orvos vagy a beteg.

Beteg fertőzése vagy halála

Ilyen esetben mindig az egészségügyi szolgáltatóé a kártérítési felelősség a beteg, illetve halál esetén a hozzátartozó irányában [Eütv. 244. § (1)].

A törvények és a joggyakorlat szerint a károsultnak/hozzátartozónak kell bizonyítania a személyiségi jog megsértését (Ptk. 2:52. §), a jogellenes károkozó magatartást, valamint a jogsértéssel okozati összefüggésben álló károk mértékét, míg az egészségügyi szolgáltatónak kell bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 6:519. §). Ez azt jelenti, hogy bizonyítani kell a kárigényhez azt, hogy a fertőzés oka a védőfelszerelés hiánya volt.

A kárfelelősségéből fakadó kárát a szolgáltató továbbháríthatja a felelős alkalmazottjára az általános szabály szerint gondatlanság és súlyos gondatlanság esetén a távolléti díj 4 havi mértékéig (2003. évi LXXXIV. törvény 15. §), szándékosság esetén a kártérítési felelősség teljes [Munka törvénykönyve (Mt), 179. § (3) bekezdés].

Vállalkozó (így közreműködő, személyes közreműködő) esetén a szerződésben foglaltaktól függően akár teljes egészében.

Érdemes rögzíteni, hogy ha a felelősségbiztosító fizette ki a kártérítést, és ebből a kórháznak biztosítási díj növekedése jelentkezik költségként, akkor csak ennyi lehet a munkavállaló által az egészségügyi intézménynek okozott kártérítés mértéke.

Orvos fertőzése vagy halála

Ilyen esetben a munkáltatói károkozás szabályai az irányadók.

Ezzel kapcsolatban alapvető szabály, hogy a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit, [(Mt. 54. § (4) bekezdés)] és a munkáltató/egészségügyi szolgáltató felelős azért a jogsérelemért és kárért, amit azzal okoz, hogy nem biztosítja a dolgozónak a megfelelő védőeszközöket. [Mt 166. § (1)]

Vagyis ha bármilyen egészségkárosodása vagy vagyoni kára keletkezne az egészségügyi alkalmazottnak azért, mert nem biztosítottak neki védőfelszerelést, akkor az ebből eredő minden kárt a munkáltató fő szabály szerint köteles megtéríteni. Az azonban kérdés, hogy a munkáltató mentesülhet-e a felelősség alól azon szabály alapján, hogy bizonyíthatja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje. Magyarra lefordítva felmerülhet egy olyan érv, hogy a védőfelszerelés hiánya az egészségügyi szolgálató ellenőrzésén kívüli okból állt elő. Ez perben bizonyítás kérdése természetesen.

Amennyiben a koronavírusos megbetegedés foglalkozási megbetegedésnek minősül, akkor 100%-os táppénz jár (baleseti táppénz). Akkor kerülhet sor baleseti táppénz - 100%-os mértékű - megállapítására, ha a biztosított olyan módon fertőződött meg a koronavírussal, hogy az foglalkozási megbetegedésnek minősül; vagyis az a beteg munkavégzése, foglalkozása gyakorlása során alakult ki. Ez legvalószínűbb esetben a koronavírussal fertőzött személyekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók - orvosok, ápolók, mentősök, stb. - esetében képzelhető el.

A foglalkozási megbetegedést a 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet szerint az arra hatáskörrel rendelkező szerv kivizsgálja és megállapítja. Ha erre sor került, és az egészségbiztosítási szerv – az Ebtv. 52. §-a alapján – is döntést hozott a foglalkozási megbetegedés társadalombiztosítási szempontból üzemi balesetként való elismeréséről, akkor nincs relevanciája annak, hogy az őt kezelő orvos milyen kezelést rendel el, vagy, hogy a beteg kórházban vagy az otthonában gyógyul-e. (Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkársága, TÁPPÉNZ – INFORMÁCIÓS ÖSSZEFOGLALÓ - COVID-19 vírus fertőzéssel kapcsolatban).