2020-10-27 11:35:00 FORRÁS: Dr. Szabó Imre Szilárd tudományos segédmunkatárs, Munkajog-é
Szerző: Dr. Szabó Imre Szilárd munkajogi szakjogász, egyetemi oktató
Hírek - Jog-orvoslásAz egészségügyi dolgozók meghatározó többségére vonatkozó közalkalmazotti törvény alapján a közalkalmazott a munkaidejét nem érintő további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését – bizonyos tevékenységek kivételével(2) – köteles a munkáltatónak előzetesen írásban bejelenteni. A munkáltató összeférhetetlenség fennállta esetén tilthatja meg a további jogviszony létesítését. Abban az esetben azonban, amennyiben a közalkalmazott munkaideje a közalkalmazotti jogviszonyban és a munkavégzésre irányuló (így pl. munkaviszony vagy megbízási jogviszony) további jogviszonyban – részben vagy egészben – azonos időtartamra esik, akkor a munkavégzésre irányuló további jogviszony kizárólag a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával létesíthető.
Az ezekben az esetekben megjelenő, a munkáltató jogos gazdasági érdekeit védelmező alapelv – mintegy az együttműködési kötelezettség keretében – azt az elvárást fogalmazza meg a munkavállaló felé, hogy tartózkodjon minden olyan magatartástól, amellyel veszélybe sodorhatja, veszélyeztetheti a munkaadója (elsősorban gazdasági) érdekeit. Ez az általános magatartási követelmény ugyanakkor kellő óvatosságra int a gyakorlatban, mivel a munkáltató az engedély kiadásának megtagadását nem alkalmazhatja visszaélésszerűen a koronavírushelyzet kapcsán sem, különösen akkor, ha az érintettek megélhetéséhez jelentős részben járultak hozzá a további (korábban engedélyezett) jogviszonyok.
A korábbi ⎯ főszabály szerinti ⎯ közalkalmazotti státuszhoz képest is feszesebb, közjogiasabb szabályozás. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, ideértve más keresőfoglalkoztatást, valamint díjazás ellenében folytatott tevékenységet is – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony (a továbbiakban együtt: gyakorolható tevékenység) kivételével – kizárólag a Kormány által kijelölt szerv előzetes engedélyével létesíthet. Az előzetes engedély kérésének elmulasztását a törvény szigorúan szankcionálja: az az egészségügyi szolgálati jogviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését vonhatja maga után.
A munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Mivel az engedélyezés a szó szoros értelmében véve nem a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása, indokolt lehet a szabályozásban is egyértelművé tenni, kimondani, hangsúlyozni – az engedélyezés kapcsán is – ezt a munkajogi alapelvet.
Továbbá a pontosítás („kimondás”) mellett indokolt lenne akár a törvényben rögzíteni azokat a konkrét orientáló szempontokat és méltányolandó munkavállalói érdekeket (akár példálózó jelleggel), amelyek a szervet az engedélyezés (mérlegelés) során kötik; különösen a munkavállaló jogviszonyának és munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján.
Elő kellene írni a törvényben a munkáltatók (egészségügyi intézmények) ezirányú szabályzatalkotási kötelezettségét (értsd: engedélyezésre, illetve az egész összeférhetetlenségi eljárásra). E szabályzatoknak kötelezően, munkáltató-specifikusan lehetne (kellene) rendeznie, egyebek mellett, az engedélyezési eljárás menetét (eljárási kérdések) és az engedélyezés feltételeit, a mérlegelési paramétereket (tartalmi kérdések) stb.
1. 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról
2. A tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a közérdekű
önkéntes tevékenység, valamint az állami projektértékelői jogviszony
3. 2020. évi C. törvény az egészségügyi szolgálati jogviszonyról
https://kre.academia.edu/ImreSzilárdSzabó
A tanulmányhoz fűzött kiegészítésekért köszönettel tartozom Kun Attila tanszékvezető egyetemi tanárnak.
