Rövid feljegyzések az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényhez - II. Kirendelés

JELENLEGI ÁLLAPOT:[1]

Az egészségügyi törvény szerint jelenleg ún. egészségügyi válsághelyzet van, amit a kormány 2020. júniusában egy rendelettel[2] vezetett be. Az egészségügyi ellátás tehát jelenleg is a válsághelyzeti ellátás szabályai szerint zajlik, amit az egészségügyi törvény, részben pedig az egészségügyi válsághelyzeti ellátásról szóló kormányrendelet[3] szabályoz. Egészségügyi válsághelyzetben az egészségügyi dolgozót kötelezhetik arra, hogy olyan egészségügyi intézményben vegye fel a munkát, amely a válsághelyzet felszámolásában vesz részt.

„BÉKEIDŐS” ÁLLAPOT:

A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás (más munkakörben, más munkahelyen vagy más munkáltatónál) csak ideiglenesen, átmenetileg történhet. A munka törvénykönyve[4] meghatározza az éves maximumot: az ilyen foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg.

AZ ÚJ SZABÁLYOZÁS:[5]

Az Eszjtv. 11. §-a rendelkezik a munkaszerződéstől eltérő foglakoztatás jogintézményéről. Az egészségügyi szolgáltató fenntartója döntése alapján – az érintett egészségügyi szolgáltató vezetője véleményének kikérését követően – egészségügyi közfeladat ellátása érdekéből az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy határozott időre kirendelhető egy másik – ugyanazon fenntartóhoz tartozó – egészségügyi szolgáltatóhoz. Ennek keretében – jelen állás szerint – a kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet (ami ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható). Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt legalább tíz munkanappal korábban írásban kell tájékoztatni az egészségügyi szolgáltatók közötti kirendelés elrendeléséről, valamint annak várható időtartamáról.

A „FESZÜLTSÉG” LEHETSÉGES FELOLDÁSA:

Az alapvető kérdés, hogy a rendelkezés válság-jogi intézkedés marad-e, vagy az egészségügy (közismert) strukturális problémáinak munkajogi megoldási eszközének tekinthető. A munkaszerződéstől eltérő foglakoztatás jogintézménye fogalmilag, eredendően, rendeltetését tekintve (vö.: Mt. 53. § szövege) „átmeneti” jellegű, kivételes munkajogi jogintézmény. Az 1+1 év nem felel meg e rendeltetésnek, 2 év sem átmenetinek, sem kivételesnek nem tekinthető az emberélet és a munkaviszony (és karrier) realitásában, illetve életszerűtlen is. Egy esetlegesen elhúzódó járványhelyzetben indokolt a nagyobb fokú mobilitás, elvárható orvosi rugalmasság, erre lehetséges is átmeneti szabályt alkotni, ám generális, stabil törvényi szabályként nem indokolható ilyen hosszú idő. Azaz: e ponton a szabályozás szintjén feszesen el szükséges választani egyrészt a járványhelyzet alatt (értsd: például egészségügyi válsághelyzet alatt, annak fennállásáig) irányadó kivételes szabályokat, másrészt az általánosan irányadó („békeidőre szabott”) szabályokat. Utóbbi tekintetben megfelelő, elégséges kell, hogy legyen az Mt. általános szabálya, mint háttérszabály [értsd: naptári évenként negyvennégy beosztás szerinti munkanap vagy háromszázötvenkét óra, mint maximum, az Mt. 53. § (2) bekezdésére tekintettel]. Ugyanakkor az egészségügyi válsághelyzet alatt is gondolni kell arra, hogy efféle kirendelés bizonyos különösen „védett”, védeni indokolt munkavállalói csoportoknál egyoldalú munkáltatói aktusként nem alkalmazható. Átgondolandó, hogy melyek azok a védett személyi körök az egészségügyben (esetleg az Mt. szabályain túl), akik a munkavállaló hozzájárulása nélkül nem kötelezhetőek más helységben végzendő munkára. Indokolt lenne a kirendelés kapcsán akár a törvényben rögzíteni azokat a konkrét orientáló szempontokat és méltányolandó munkavállalói érdekeket (akár példálózó jelleggel), amelyek a munkáltatót a kirendelés során kötik.

[1] 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

[2] 283/2020. (VI. 17.)

[3] 521/2013. (XII. 30.)

[4] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (továbbiakban: Mt.)

[5] 2020. évi C. törvény az egészségügyi szolgálati jogviszonyról (továbbiakban Eszjtv.)

https://kre.academia.edu/ImreSzilárdSzabó 

A tanulmányhoz fűzött kiegészítésekért köszönettel tartozom Kun Attila tanszékvezető egyetemi tanárnak.