Rövid feljegyzések az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényhez - III. Kollektív munkajog, munkaügyi kapcsolatok

JELENLEGI ÁLLAPOT:[1]

A közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat rendezi. A kollektív szerződés a Kjt. és a felhatalmazása alapján kihirdetett rendeletek előírásaitól akkor térhet el, ha erre e jogszabályok felhatalmazást adnak. A Kjt. a magánmunkajoghoz képest igen szűk körben engedi a kollektív szerződések számára a szabályozás lehetőségét (pl. a felmentési idő hossza, a munkaközi szünet munkaidőbe való beszámítása, az illetménykiegészítés, az idegennyelv-tudási pótlék szabályozása, az illetménypótlék mértéke, a keresetkiegészítés feltételeinek megállapítása, a munka- és formaruha juttatás). A munkaügyi kapcsolatokat és a közalkalmazotti jogviszonyt érintő érdekegyeztetéssel kapcsolatos tárgyköröket (munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések) a Kjt. részletesen szabályozza. Az érdekegyeztetésben történő szakszervezeti részvétel szempontjából a taglétszám (szervezettség) az elsődleges szempont; objektív, előre rögzített kritériumok mentén. Emellett létezik a közalkalmazotti tanács, mint participációs (részvételi vagy befolyásolási) jogintézmény.

AZ ÚJ SZABÁLYOZÁS:[2]

Az Eszjtv. a hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál új kollektív szerződés kötésének lehetőségét kizárja. A munkaügyi kapcsolatok körében a törvény rögzíti, hogy a hatálya tartozó egészségügyi szolgáltatók, valamint az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, valamint a megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, az országos ágazati érdekképviseleti szervezetek, valamint az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Egészségügyi Szolgálati Érdekegyeztető Fórum működik. A participációs fórumok szabályozásáról a jogszabály hallgat, míg a sztrájk joga sajátos szabályok mellett lesz gyakorolható.

A „FESZÜLTSÉG” LEHETSÉGES FELOLDÁSA:

Elsősorban a nemzetközi joggal és az Alaptörvénnyel kapcsolatos összhangot szükséges megteremteni. A jogalkotó a kollektív szerződéskötési jog elvonásának transzparens jogpolitikai indokát nem adja meg, másrészt a nemzetközi munkajogi standardok (és az Alaptörvény sem, lásd XVII. cikk) nem teszik lehetővé a kollektív alkuhoz való jog efféle generális megvonását. Egyebek mellett megemlítendő a 2000. évi LXXIV. törvény a kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1981. évi 67. ülésszakán elfogadott 154. számú Egyezmény kihirdetéséről, amely Egyezmény a gazdasági tevékenység valamennyi ágazatára (így az egészségügyre is) vonatkozik. Az Egyezmény csak a rendőrségre és fegyveres testületekre (ezeket a kivételeket az állam külső és belső biztonságáért felelős dolgozók két kategóriájának feladatai indokolják) enged kivételeket a nemzeti jogalkotás, illetőleg a nemzeti gyakorlat számára, míg a közszolgálat tekintetében (már ha az egészségügyet egyáltalán tisztán közszolgálatnak tekinthetjük) a nemzeti jogalkotás vagy gyakorlat legfeljebb az Egyezmény alkalmazásának ún. „különös szabályait” állapíthatja meg a kollektív alku tekintetében; azt generálisan ki nem zárhatja. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikke kiemeli, hogy a munkavállalóknak és a munkaadóknak, illetőleg szervezeteiknek az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban joguk van arra, hogy megfelelő szinten kollektív tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek. Megoldás lehetne, amennyiben az új jogállási törvény rögzítené, hogy az Eszjtv. hatálya alá tartozó munkáltató kollektív szerződése a munka törvénykönyvétől csak kifejezett jogszabályi felhatalmazás esetén térhet el. Az Egészségügyi Szolgálati Érdekegyeztető Fórum létrehozása kedvezőnek tekinthető, ugyanakkor az alanyi kör megállapítása nem koherens, több helyütt ellentmondásos (ld. az ágazati és az országos szakszervezeti részvétel kérdései), ad hoc jogalkotási megoldást tükröz. Az ESZÉF-ben történő részvételnek objektív és előre megállapított kritériumokon kell alapulnia, hogy minél szélesebb körben biztosítsa az érintettek érdekeinek megjelenítését.

Az üzemi tanács (mint participációs fórum) szerepét is indokolt lenne az új jogállási törvényben specifikálni, megerősíteni (és egyébként az üzemi tanács jellegű érdekképviseletnek az egészségügyi jogállás szellemiségéhez való igazítása is indokoltnak tűnik, például akár elnevezésben is). Végül a sztrájkjoggal összefüggésben a hatályos jogszabályi környezet megfelelő az egészségügyben is, a változtatás indokolatlannak tűnik.

[1] 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról (továbbiakban: Kjt.)

[2] 2020. évi C. törvény az egészségügyi szolgálati jogviszonyról (továbbiakban: Eszjtv.)

https://kre.academia.edu/ImreSzilárdSzabó 

A tanulmányhoz fűzött kiegészítésekért köszönettel tartozom Kun Attila tanszékvezető egyetemi tanárnak.