A járvánnyal kapcsolatos információk és a COVID-19 kezelésével kapcsolatban szerzett szakmai tapasztalatok megosztása nemcsak a véleménynyilvánítás és közérdekű adatok terjesztésének szabadságán alapuló joga az orvosoknak, hanem – kinek-kinek lehetőségeihez mérten – feladata is a vírussal kapcsolatos társadalmi tudatosság növelése, a járvány hatékonyabb leküzdése érdekében. Ugyanakkor ez természetesen sem általában, sem az elrendelt veszélyhelyzet keretei között sem jelenti azt, hogy egy orvos szabadon tehetne közzé vagy adhatna ki a sajtó útján olyan adatokat, amelyek egy adott kórház vagy más egészségügyi szolgáltatóban folyatott betegellátás részleteire vonatkoznak. Szakmai ismereteinket folyamatosan bővítik a vírus elleni küzdelem tapasztalatai, ezért gyakran nem egyszerű ezeket egymástól elválasztani. Éppen ezért különös gonddal kell mérlegelni azokat a nyilvános nyilatkozatokat is, amelyek konkrét személyes tapasztalatokról, például arról szólnak, hogy az adott szakember hogyan éli meg a járványügyi ellátó központba való kirendelését és az ottani munkát, mennyiben más ez, mint a megszokott munkahelyén történő munkavégzés.
Személyes adat, egészségügyi adat soha nem közölhető
Mindenekelőtt egy orvos által megosztott információk természetesen nem vezethetnek (sem közvetlenül, sem közvetve, egy eset körülményeinek körbeírása útján) egészségügyi adatok vagy más személyes adatok nyilvánosságra kerüléséhez vagy arra jogosulatlan személyek általi megismerhetőségéhez. Az ellátás térben koncentráltan, kiemelt médiafigyelem mellett történik, ráadásul amúgy is számos, nyilvános beszámolókat megosztó vagy ismertségére tekintettel sajtóérdeklődéssel övezett betegtől vagy betegről kerülnek nyilvánosságra az ellátására vonatkozó adatok. E körülmények közt részletes, az ellátási helyet is megjelölő beszámolókkal akaratlanul is könnyen veszélyeztethető a betegek anonimitása és magánszférája. Ennek elkerülése érdekében nem javasolt, hogy részletes nyilvános beszámolókat tegyenek közzé egy, a beszámoló alapján vagy más körülmények folytán – például a nyilatkozó személye által – azonosítható intézményben történtekről.
Munkáltató jó hírnevének, jogos érdekének védelme jogszabályi kötelezettség
A munkáltató az orvosi titoktartás és a személyes adatok védelme által indokolt körön túl is jogszerűen korlátozhatja a nála dolgozó egészségügyi dolgozók számára a nyilvános kommunikációt a jelenlegi helyzetben minden olyan körülményről és adatról, amely az adott intézményre vonatkozó ellátást közvetlenül érinti, esetlegesen veszélyezteti, ha erre vonatkozóan van a dolgozókkal közölt utasítás vagy szabályzat. Egy ilyen munkáltatói intézkedés figyelmen kívül hagyásának jogszerű következménye munkajogi szankció alkalmazása lehet az érintett orvossal szemben.
A nyilatkozat lehetőségével kapcsolatos megfontolások – szólásszabadság keretei
Amennyiben az ellátás során tapasztalt, közérdeklődésre számot tartó esetleges anomáliákat jelzik az érintett kórház illetékeseinek, de azok megoldására nem kerül sor, a MOK-nak küldött információval – akár a reality check projekt keretében – erről a Kamara tájékoztatható, ahol szükség esetén dönthetnek a sajtó tájékoztatásáról is. Ilyen módon az esetleges nyilatkozattal kapcsolatos szakmai és jogi felelősséget a MOK fogja viselni.
Természetesen a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága alapján végső soron amellett is lehet érvelni, hogy a közvetlenül a sajtó útján történő nyilatkozattétel jogszerűsége teljesen nem zárható ki. A határok meghúzására csak általánosan megfogalmazott jogelvek alapján van mód, ezeket alább ismertetjük. A kérdés bonyolultsága miatt csak eseti jelleggel lehet eldönteni, hogy ez jogszerű lehetőség-e konkrét esetben, így konkrét felvetés kapcsán vagy a Kamarával, vagy ügyvéddel indokolt konzultálni.
A munka törvénykönyvének nyilatkozattétellel kapcsolatba hozható szabályai
(2) A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.
(4) Az e törvény hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.
(2) A munkavállaló munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely - különösen a munkavállaló munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján - közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére. A munkavállaló magatartása a 9. § (2) bekezdésében foglaltak szerint korlátozható. A korlátozásról a munkavállalót írásban előzetesen tájékoztatni kell.
(3) A munkavállaló véleménynyilvánításhoz való jogát a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon nem gyakorolhatja.
(4) A munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzleti titkot megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járhat. A titoktartás nem terjed ki a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, törvényben meghatározott adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettségre.
(2) A munkavállaló személyiségi joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. A személyiségi jog korlátozásának módjáról, feltételeiről és várható tartamáról, továbbá szükségességét és arányosságát alátámasztó körülményekről a munkavállalót előzetesen írásban tájékoztatni kell.
